Bereznai Zsuzsanna szerk.: Tanulmányok Boldog történetéből és néprajzából (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 7. Eger, 1990)

Szántó Lóránt: Fejezetek Boldog község történetéből

Egy év múlva mint lakott területet sorolják fel, de adókivetése még nincs. 1691-ben még csak 1/32 portával szerepel, négy év múlva már 3/4 portát írtak itt össze. Hatvan 1594. évi ostromakor a Belgrádból induló, Szeged felől Szolnokon át érkező 15 ezer fős török felmentő sereget, amely a Zagyva mellett közeledett Hatvan felé, gróf Forgách Simon 5 ezer magyar és német lovassal Boldog—Tura—Hatvan között súlyos csatában szétverte. Hasszán pasa megsebesült és Szinán pasával együtt Budára menekült. Elesett 4 ezer török harcos, köztük Gyulai Mahmed Fervaga, a híres "kapután bég", Musztafa csausz, a szultán küldötte és a szolnokit/a; bég. A magyarok közül kb. 150-en estek el. Az 1900-as években az Ujváry-tanyától ÉNY-ra, a szőlő alá való földforgatáskor tömegsírok kerültek elő. Több kocsira való koponyát külön is eltemettek. Török és magyar fegyvereket is találtak. A csontvázak fiatal férfiaké voltak, köztük sok fegyvertől sérült. Hatvan 1596. évi ostrománál, az augusztus 31-i török kitörési kísérletnél a magyar csapatok egy "Lukács nevezetű török foglyot" vallattak ki a vár védelméről, ő valószínűleg egy boldogi magyar lehetett, akit a törökök a várba kényszerítettek. Ma is igen sok Lukács nevű család él falunkban. 1686-ban, Buda ostromakor, az egri basa felmentő seregét Pelneházi seregével Tura és Boldog közölt feltartóztatta és egészen Hatvanig kergette vissza. így most már nem lehet tudni, hogy a szőlőtelepítéskor előkerült tömegsírok, fegyverek, melyik csatából valók voltak, mert mind a két ütközet az Ujváry-tanyától ÉNY-ra zajlott le, ahol a szántóföld a mai napig is tele van elporladó emberi csontokkal. Valószínű, hogy inkább az 1594. évi csata áldozatait találták itt meg, mert abban volt több halott, s az 1596-os csata halottait Boldog és Hatvan között nagyobb területen, kisebb sírokba temették. A törökök kiűzése után a falu gyors fejlődésnek indult. 1690-ből származik az első ismert pecsétje is, amelyen egy fűzfa, egy folyó két irányba úszó halakkal és egy bárd látható. Felirata: "Sigillum-PagiBoldogiensis - 1690." 1701-ben már 81 család élt itt. A Rákóczi-szabadságharc idején sokat szenvedett a község. Húsz boldogi jelentkezett a kuruc seregbe. 1703-ban a labanc Pest vármegye sorozta be seregébe a boldogi fériakat.