Bereznai Zsuzsanna szerk.: Tanulmányok Boldog történetéből és néprajzából (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 7. Eger, 1990)

Szántó Lóránt: Fejezetek Boldog község történetéből

Ezért aztán a falut hol a kuruc, hol a labanc csapatok rabolták ki. 1707. november 23-án Boldogon tartották meg Pest vármegye tisztújító közgyűlését. Az 1708—1709. évi országos pestisjárvány idején községünkben 118-an haltak meg. így 1715-ben már csak 22 jobbágycsaládot írtak össze. A Rákóczi-szabadságharc leverése után ismét gyors fejlődésnek indult a falu. Fél évszázad után a családok száma meghaladta a százat. 1752-ben kezdték el építeni a kőtemplomot, de ez rövidesen kicsinynek bizonyult, ezért 1779-1881. között Grassalkovich Anlalné grófnő felépíttette a ma is álló templomot. A szorgalmas munka eredménye meglátszott a falun is. Volt már malmuk, kocsmájuk és 1728-ban már elsőnek említik a kukoricát termelők között. 1836-ban már 1039-cn lakták, s papja, tanítója, nótáriusa, temploma, iskolája, malma, kocsmája, községháza is volt. A község határa 1847-ben 4784 hold, ebből szántó 2123 hold, rét 1705 hold, közös legelő 956 hold volt. Az úrbéri szántóföld 2043 hold volt, s hozzátartozott még a Telekipuszta 1772 hold földdel. Mivel az 1848--49-es szabadságharc idején készült iratokat utólag megsemmisítették, így erről az időről nem tudunk jóformán semmit. A szabadságharc előtt a magyar fiúkat besorozták a császári hadseregbe és messze idegenbe vitték el katonának. Ismerünk egy levelet, amelyet 1832-ben Pármából (Olaszország) küldölt édesapjának, Petrovics Mihálynak katonafia. 1848. augusztus 20-án Boldogról 7 fiatalt kellett a jegyzőnek sorozatra küldeni, aztán szeptemberben és novemberben ismét soroztak. A következő megmaradt ügyirat 1849. szeptember 23-án kelt, s benne Kossuth Lajosnak és négy társának a körözését olvashatjuk. Még 1850ben is köröztek két szökött boldogi katonát. A kiegyezés (1867) után újabb fellendülés következett. A Vajdaréten és a Brindzán szőlőket telepítettek, megindult a határi dinnyetermelés. A békés éveket csak az elemi csapások nehezítették. 1873-ban és 1897-ben nagy tűzvész, 1898-ban hatalmas jégverés volt a községben. Az egyre jobban fejlődő árutermelés szükségessé tette a pénzgazdálkodás fejlesztését is. Ezért 1895-ben megalakították a Hitelszövetkezetet 351 taggal, 38 520 korona alaptőkével.