Bereznai Zsuzsanna szerk.: Tanulmányok Boldog történetéből és néprajzából (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 7. Eger, 1990)
Szántó Lóránt: Fejezetek Boldog község történetéből
szett, s nem találták alkalmasnak őt a Nemzetőrség megszervezésére, mert ezzel egy idegent -- a tököli aljegyzőt ~ bízták meg. A fiatal tanítónak később, a fehérterror idején, felelnie kellelt kommunistagyanűs kijelentéséért, állásából felfüggesztették, csendőri felügyelet alá helyezték, sokat zaklatták, majd a falut is el kellett hagynia. A november 6-án megalakult Nemzetőrséget a Minisztertanács öt nap múlva feloszlatta és helyébe, csak éjjeli szolgálatra, polgárőrség felállítását rendelte el, amire négy — katonaságtól hazatért — férfit fogadott fel a község. Ekkor helyezték ide Bruckner Jenőt helyettes jegyzőnek, akinek később több évtizeden keresztül jelentős szerepe volt a község életében, a Gyöngyösbokréta megszervezésében, s egészen a felszabadulásig ő volt a község vezetője. Az országban teljes volt a zűrzavar, s ez meglátszott a közigazgatáson is. A község lakossága különböző rétegekből tevődött össze. A gazdagabbak, a jómódúak vezették eddig a falut. A szegény rétegek, a föld nélküli kubikosok és napszámosok másképpen képzelték el a falu vezetését. Ezek közé tartozott Medveczki József kubikos, aki már sokszor dolgozott Budapesten, 1918 eleje óta kapcsolatot tartott a szervezeti munkássággal, többször vezetett boldogi csoportot a budapesti tüntetésekre. A röplapokat, a Vörös Újságot, a Világszabadság és a Népszava újságokat ő hozta a faluba. O alakította meg a Magyarországi Szociáldemokrata Párt boldogi csoportját. Az 1919. március 21-én kikiáltott Tanácsköztársaságról még aznap tudomást szerzett a boldogi nép. Nagy tömeg gyűlt össze a községháza udvarán. Éltették a köztársaságot. Kijelentették, hogy nincs többé báró, jegyző, képviselőtestület, csak Munkástanács és Direktórium van. Minden hatalom a népé. Hát nem egészen így történt. A Túráról éppen akkor hazaérkező Bruckner Jenő főjegyzőt megbízták az ügyek vitelével. A Munkástanács vezetőségében megtalálhatók voltak Ujváry László földműves, 150 ezer korona vagyonnal, a régi bíró (80 ezer kr.), Sándor János fűszerkereskedő (25 ezer kr.), Varga László földműves (40 ezer), Tóth Sándor gyári munkás (21 ezer kr.), Povázsony István molnár és cséplőgép-tulajdonos (17,5 ezer kr.).