Bereznai Zsuzsanna szerk.: Tanulmányok Boldog történetéből és néprajzából (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 7. Eger, 1990)
Szántó Lóránt: Fejezetek Boldog község történetéből
1919. június 27-én Hajdú József, a Pest Megyei Direktórium politikai ügyosztályának kiküldötte "szigorúan bizalmasan" jelentette Pestre: "A munkásság, a katona és szegény parasztok tanácsa egész összetételében, az alkotmány értelmében nem megfelelő, ezt óhajtaná a földmunkások szakszervezete újraválasztani, mert több összejátszás történt, amiről magam is meggyőződtem." Egy másik jelentésében azt írta, hogy "A Munkástanács átszervezését 27-én, azaz vasárnap végezzük, mert igen rosszul volt összeállítva ... Van egypár kisgazda köztük és ezeket kell kicserélni, mert ezek vannak a vezetésben és ezáltal a munkásság nincs kellően képviselve." Erre azonban már nem került sor, mert az összehívott gyűlés a közeledő román ágyúk hangja mellett oszlott szét, választás nélkül. A község a Tanácsköztársaság idején sokat szenvedett a rekvirálásoktól. Elvittek 47 lovat, így nehezen lehetett a tavaszi munkákat elvégezni. 1919. május 15-én összeszedtek Boldogon 96 db tömött szalmazsákot, 76 tollpárnát, 173 szalmával tömött párnahuzatot, 102 db ágylepedőt, a falu összes szarvasmarháját és sertését, hogy majd elviszik. Öt szarvasmarhát és két sertést azonnal el is vittek. A helyi Munkástanács éjjel, lopva jelentést tett a Járási Direktóriumnak, s azok gyors intézkedésére a rekviráló bizottság elhagyta a falut, nem vitt el semmi mást. Az ilyen sérelmek elkeserítették a község lakosságát és szembefordították a Tanácsköztársasággal, bár ellenforradalomra nem gondoltak. 1919. augusztus 3-án érkeztek meg az első román csapatok Boldogra. Ök aztán folytatták a rekvirálást. A megmaradt lovakat elvitlék, a legelésző libákat lelövöldözték, kocsira dobálták, s továbbhajtottak. November 16-án Horthy Miklós bevonult a fővárosba. A románok kiürítették Budapestet és lassan vonultak hazafelé. Az első magyar alakulat december elején érkezett Boldogra, s velük egyidőben jött a csendőrség is. Boldogon sem a Tanácsköztársaság alatt, sem a fehérterror idején véres esemény nem volt. A községi és egyházi irattárból eltüntették az 1918~19-es évek anyagát, így próbálták a terhelő bizonyítékokat megsemmisíteni.