Bereznai Zsuzsanna - Viga Gyula szerk.: Fejezetek a Bükk-vidék népi kultúrájából (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 6. Eger - Miskolc 1988))
Cs. Schwalm Edit: Szilvásvárad és környéke népművészete
enyhén hajló hordó alakú, két függőleges füllel. Alja kerek fakorong. Karcolt technikával díszített. Felül körbefutó rozmaringkoszorú, alul hullámvonalas indás ág. Középen felirat: Nagy Kovács Lajos, mellette egy napkorong. Nagy Kovács Lajos készítette Mikófalván, a készítés ideje ismeretlen. Gyűjtötte: Schwalm Edit. 54.43.1. Türelemüveg, üvegbe rakott feszület. Egercsehi. M.: 15,5 cm. Sz. átmérő: 2 cm. T. átmérő: 6,6 cm. 300 g-os, keskeny nyakú orvosságos üvegbe rakott feszület, Krisztus kínzásának és megfeszítésének eszközeivel. Kereszt alakú talapzat közepén a kereszt, mellette szerszámok: szegek, balta, ásó, fejsze, fogó, lándzsa, kehely, létra, bot, korbács. Egyedül a kereszt sötétebb szilvafa, a többi világos színű keményfa. Krisztus teste, a kereszt végein ülő 11 madár, hátul a kakas és egy kis koporsó piros és kék tintával festettek. Parafadugóval bedugva. Berze János juhász faragta az Egercsehi melletti Csónakútja tanyán, 1943-ban. (A feszületen ceruzával felírva: „19 B J 43"). Gyűjtötte: Manga János. 65.173.1. Csigafa* tükrös csigafa. Szilvásvárad. H.: 18 cm. Sz.: 8,5 cm. Keményfából készült, stilizált tulipán formájú. Szélein a bordák mellett vésett virágminta és farkasfogazás. Nyelén monogram: V M. Nyele alatt pici tükör. Varga Sándor földműves készítette Szilvásváradon, 1930-ban. Gyűjtötte: Paládi-Kovács Attila. 2. SZÖVÉS ÉS HÍMZÉS A következőkben röviden szeretném ismertetni a Szilvásvárad környékére jellemző szőttes- és hímzéskultúrát. Csak a legjellemzőbb vonásokat emelem ki, egyrészt az idő rövidsége miatt, másrészt, mert a Dobó István Vármúzeum néprajzi gyűjteményében több száz, e vidékről származó textil van, ezek részletes ismertetése egy külön dolgozat témája lehetne. Szőttesek A Heves megyei szőttesekre, ezek között is különösen a Bükkvidékiekre, a rendkívüli egyszerűség, puritánság a jellemző. A szőttesek leggyakoribb díszítési módja, váltakozó szélességű piros csíkok beszövése. Ezeket gyakran keskeny kék vagy fekete csíkok is tagolhatják. Leggyakrabban az ágyneműt: különösen a fejeihajakat (párnahaj) díszítették ilyen módon. A dunnahajakat, derekaljhajakat ritkán elhelyezett szövött piros csíkok élénkítették. A csíkok elhelyezésének, szélességük és távolságuk váltakozásának rendkívül sok a variációs lehetősége. Ezt igen szépen példázza a mikófalvi
