Bereznai Zsuzsanna - Viga Gyula szerk.: Fejezetek a Bükk-vidék népi kultúrájából (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 6. Eger - Miskolc 1988))

Dobosy László: Malmok a barkók vidékén

ket és ötletgazdagságukat bizonyítja. Az 1940-es évek végén már csak egy-két vízikerekes malom maradt meg vidékünkön. A XIX. század végén, amikor a magyar nagybirtok és az osztrák tőke érdekei összhangba kerültek, a lisztőrlő malmok fellendültek. Ebben rejlő lehetőséget több földbirtokos felismerte, és a termelt gabonájuk előnyösebb értékesítése érdekében megkezdődött a gőzerővel meghajtott hengermalmok építése. A kiegyezés után 1870-ben Serényi László gróf, Putnok földesura megalakította a műmalom társulatot. Utóda átalakította a putnoki vízimalmot. 1887-ben már 11 pár kő mellett 4 hengerszék is dolgozott. A két vízikeréken kívül egy 80 lóerős gőzgép biztosította az energiát. 55 ezer mázsa volt az évi termelési kapacitása. A századforduló utáni években területünkön több hengermalom alakult, így Bélapátfalván, Sajóvárkonyon, Sajómercsén, Ományban, Bolyokon is. Ezek a malmok már nemcsak vám- és csereőrléssel foglalkoztak, hanem túlsúllyal kereskedelmi őrlést végeztek. Csereőrlésre a gazdák csak a szorgos munkaidőben vitték gabonájukat, mivel azt azonnal kicserélték és nem kellett várakozni. Később a liszt külföldi értékesítése lecsökkent. A hengermalmok fokozottabban rátértek a lisztnek a lakosság körében történő értékesítésére. Az élelmiszerüzleteket, a falusi szatócsboltokat is ellátták liszttel, s ez különösen a kisebb vízimalmok szerepét erősen visszaszorította. Az első világháború előtti években felszökött a gabona ára. A gazdák a gabonáikat inkább értékesítették, a saját, háztartási lisztszükségleteiket a kereskedelemből szerezték be. Ezzel ismét csökkent a kisebb vízimalmok igénybevétele. Nemcsak a henger- és vízimalmok, hanem a vízimalmok egymás közti küzdelem is fokozódott. A módosabb molnárok, mint a vadnai, nagybarcai lovat vásároltak. Kocsival felkeresték a környező falvakat, tekintet nélkül, hogy volt-e ott malom. A molnárkocsik csengővel jelezték megjelenésüket a faluban. Szekérre rakták az őrlenivalót, hazavitték és megőrölték. Utána visszaszállították a gazdáknak a kész lisztet. A fuvarért nem számítottak fel semmit. A gazdák ennek örültek, mert nem kellett a saját fogatukat igénybe venni és nem veszítettek időt a munkából. így a kis malmok elől elszedték az őrlenivalót. Az 1930-as években, a gazdasági válság hatására a hengermalmok között is megindult a harc a fennmaradásért. Különböző elő-