Bereznai Zsuzsanna - Viga Gyula szerk.: Fejezetek a Bükk-vidék népi kultúrájából (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 6. Eger - Miskolc 1988))

Dobosy László: Malmok a barkók vidékén

nyök biztosításával igyekeztek magukhoz csalogatni a gazdákat, hogy forgalmukat növeljék. A patnoki Hungária-malom például a gabonának lisztté való kicserélésére érkezett gazdáknak a fuvardíjat készpénzben kifizette, még akkor is, ha saját fuvarjával szállította a gabonát. A malmok működésének az államosításuk vetett véget 1948— 1952 között. Államosításuk nem egyszerre történt, hogy a lakosság lisztellátása biztosított legyen. 1948-49-ben államosították a kereskedelmi őrlésű hengermalmokat, 1950-51-ben a falvakban lévő, eredetileg vízi energiával dolgozó malmok kerültek sorra. Ezt is a nagyobb teljesítményűekkel kezdték. Á kisebb malmokat, melyeknek többsége már lisztőrlés helyett állati takarmányok darálásával foglalkoztak, 1951-ben szüntették meg. Az utolsó magánkézen lévő malom a nekézsenyi és a vadnai malom volt, 1952-ben államosították. Berendezéseit meghagyták. Ugyanígy meghagyták a Szilvásvárad felső és a tardonai malom berendezéseit. Ezek 1970-ben üzemen kívül még láthatók voltak. A malmok többségében a vasberendezést összetörték és átadták a vasgyűjtőknek, a fa részeket pedig eltüzelték. A molnárok közül több könnyes szemmel nézte a nehezen megszerzett, sok munkával kialakított és féltett gépeinek, berendezéseinek szemük előtt történő összezúzását. Sokan közülük nem sokáig birtokolhatták a nehezen és drágán megszerzett malmot. Például a bánfalvi molnár 1946-ban 650 gramm aranyért vásárolta meg az addig bérelt, korábban vízimalmot. 1949-ben államosították. A vadnai malom eredetileg grófi vízimalom volt. 1947-ben újonnan szerelték át. 1952-ben államosították. A hengermalmok közül területünkön csak a legnagyobb teljesítményűeket, a putnokit és a bélapátfalvit üzemeltették tovább. A falvakban lévő, eredetileg vízimalmok egy részét átadták a mezőgazdasági termelő szövetkezeteknek, akik rövidebb-hosszabb ideig mint darálókat üzemeltették tovább. A vadnai még az 1970-es években is darált, ma is üzemképes. A mályinkai malom 1980-ig darált. A vízimolnár mindenkor sokoldalúan képzett ember volt. Érteni kellett a malom műszaki, a gabona és őrlésének ismerete mellett a fa megmunkálásához, de a kőfaragás technikáját is ismerni kellett. A múlt században a vízimalmok épülete és a berendezés fából épült. A molnárok faragómesterek, ácsok is voltak. Faragó vagy