Bereznai Zsuzsanna - Viga Gyula szerk.: Fejezetek a Bükk-vidék népi kultúrájából (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 6. Eger - Miskolc 1988))

Cs. Schwalm Edit: Szilvásvárad és környéke népművészete

Hímzések A néprajzi irodalomban ismert tény, hogy a vászonhímzések sajátos jegyei a legjellemzőbbek egy-egy faluközösségre. Fél Edit megállapításait idézve, egy-egy hímzésféleség, amit stílusnak, típusnak vagy csak változatnak nevezünk, elsősorban összeköt. Összeköti a vele élő közösség tagjait, és egyben el is választja minden többitől. Hímzései alapján jól lehet jellemezni egy-egy közösséget, kistájat, hiszen ezeket a közösség asszonyai készítik, a szűkebb táj, falu szokásainak megfelelően, a hagyományoknak eleget téve.

20 A vászon előállítása, szövése, megvarrása és hímzése az asszonyok, lányok feladata volt. Egy bizonyos szinten minden lánynak el kellett sajátítania a varrást, egyrészt mert a saját kelengyéje előállításában részt kellett vennie, másrészt ha férjhez ment, a családját is neki kellett új ruhákkal ellátnia. Egy-egy lány kelengyéje igen változó volt az évtizedek során. Egyrészt a vagyoni helyzettől, másrészt attól függött, hogy hány lány volt a családban. Egyes módos gazdalányok mindenből több darabot kaptak, mint a szegények. A divat is befolyásolta az elkészített darabok anyagát, formáját és díszítését is. A kelengyéhez a mindennapi és ünnepi használatú lakástextilek és a testi ruhák tartoztak. Az előzőeket figyelembe véve, a kelengye általában a következő darabokból állt. A ház textiljei: lepedők, fejeihajak (párnahajak), derekaljhaj, dunnahaj, abrosz, törlőruha, törülköző, szakajtókendő, sütőabrosz, kalácsos- és poszrikos kendő, szemeruha (bölcsőtakaró), búcsústarisznya, zsákok. Testi ruhák: vászonból készült a pendely, ingváll és kötény (ganga, sure); a felsőruhák: kendők, blúz-kabátfélék gyári anyagból. Ezek közül a tárgyak közül azok a legdíszesebbek, amelyeket ünnepi alkalmakkor használtak, sokan láttak. így pl. a lakástextilek közül a díszlepedők, melyeket az emberi élet mindhárom nagy fordulóján (lakodalom, gyermekszületés, temetés) fölterítettek. A poszrikos kendők, amiben ételt hordtak a gyerekágyas asszonynak; a szemeruhák, amit a bölcsőre terítettek a kisbaba arca elé; a kalácsoskendők, amivel letakarták húsvétkor a szenteltetni vitt ételt; az abroszok, amit csak jeles ünnepen (pl. karácsonykor) vagy 20. Fél Edit 1964. 49-51. ; Fél Edit 1976. 12-13.