Bereznai Zsuzsanna - Viga Gyula szerk.: Fejezetek a Bükk-vidék népi kultúrájából (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 6. Eger - Miskolc 1988))

Cs. Schwalm Edit: Szilvásvárad és környéke népművészete

csak temetésen terítettek fel; a búcsústarisznyák, amiben ételt vit­tek magukkal, ha a szentkúti búcsúba mentek. A viseletdarabok közül a gyolcsból készült, igen finom, aprólékos fehérhímzéssel ki­varrt fejkendőket említhetnénk meg, amit a fiatalasszonyok hord­tak nagyobb ünnepeken a templomba. A textilek hímzése is igen változatos. A szőtteseknél már emlí­tettem, hogy szőtteshím mellett nagyon gyakran alkalmaznak hím­zést is egyes daraboknál. Az alkalmazott hímzőtechnikák is sokrétűek, gyakran több­féle hímzési módot is találunk egymás mellett. Szilvásváradon, Mi­kófalván, Bekölcén, Egerbocson legkedveltebb hímzőtechnika a ház vászonneműi díszítésénél, a piros-kék fonallal varrott kereszt­szemes hímzés. A lepedők, abroszok, kalácsoskendők, szemeru­hák széleit legtöbbször laza szerkezetű, folyómintás, keskeny sáv­ban komponált mintacsíkok díszítik. Egerbocson a keresztszemmel gyakran alkalmazzák együtt a fehér laposhímzést, szőíőindás-fürtős motívumokkal. Ilyenkor a textilnemű széle cakkos. Bélapátfalván ­az adatközlők elmondása alapján-viszonylag később, az I. világhá­ború táján jött divatba a keresztszemes hímzés. Helyette szabad­rajzú laposhímzést alkalmaztak, s mindkettőt fehér hímzéssel kom­binálták. Nagyvisnyón és az ettől északra fekvő falvakban az abro­szok és kalácsoskendők szélén szövött csík, esetleg szabadrajzú, la­poshímzéses mintasor van, a közepén pedig mindig egy álló virá­gokból álló koszorú, szintén szabadrajzú, laposhímzéses. Ennek közepén a készítő neve, vagy nevének monogramja, keresztszemes hímzéssel kivarrva. A Mátraalján legelterjedtebb szálvonásos-vag­dalásos hímzőtechnikával (subrika) itt nem találkozunk. A XIX. század végén, XX. század elején készült textilek hím­zőfonala - függetlenül attól, hogy keresztszemes vagy laposöltéses technikával készültek-e - piros vagy piros-kék. Az 1920-as években - különösen a törülközőknél, kalácsos és poszrikos kendőknél - egy erőteljes színesedés indul meg. Gyakori a lila, zöld és rózsaszín használata. Ezzel egy időben a minták megnagyobbodásának, fel­nagyításának is tanúi lehetünk. Megváltozik a hímzés szerkezete is. A korábbi, a textil keskeny szélén harántcsíkban futó, egyszerű fo­lyómintát felváltja a sarkokra helyezett vagy tengelyétől kétoldalt szimmetrikus kompozíció. 21 21. Cf. Schwalm Edit 1982. 470.

Next

/
Oldalképek
Tartalom