Bereznai Zsuzsanna - Viga Gyula szerk.: Fejezetek a Bükk-vidék népi kultúrájából (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 6. Eger - Miskolc 1988))

Petercsák Tivadar: A népi erdőbirtoklás formái a Bükk-vidék falvaiban

tástól az 1960-as évekig, a termelőszövetkezetek megalakulásáig terjedő évszázadot fogja át. Adatgyűjtést Felsőtárkány, Szilvásvárad, Tardona, Répáshuta, Tarnalelesz, Bükkszék és Egerbocs falvakban folytattam. Felhasználtam Mádai Gyula ide vonatkozó publikációit (Répáshuta, Diósgyőr, Felsőgyőr),

4 valamint Bozó József bükkzsérci adatközlését.

5 A jobbágyfelszabadítás előtt a Bükk erdőségei túlnyomórészt nagybirtokosok kezén voltak, mint az egri püspök, illetve érsek, őrgróf Pallavicini, herceg Coburg, vagy az államot képviselő diósgyőri koronauradalom.

6 A jobbágyok a faizási jog alapján részesedtek a földesúri erdő fájából, és állataikat az erdei legelőkön, makkosokban legeltethették. 1848 után a volt jobbágyok a faizás és egyéb erdei haszonvételek helyett a földesúritól elkülönített erdőt kaptak, amelyet a legelővel együtt osztatlanul birtokoltak. Területünkön az 1850-1870-es években zajlottak a tagosítási és elkülönítési perek, s ezek során községenként megszabták az egy telekre jutó erdő mennyiségét, és külön kimérték a volt úrbéreseknek.

7 Az erdő minőségétől és a helyi faizási gyakorlattól függően nagy eltérések voltak az egyes falvak között, pl. Felnémeten 7, Felsőtárkányban 8, Szarvaskőn 9, Szilvásváradon pedig 12 magyar hold erdő jutott egy jobbágytelekre.

8 így Felsőtárkányban 360 kat. hold (az összes erdő 3,3%-a), Felnémeten 230 kat. hold (az összes erdő 10,5%-a), Szilvásváradon 261 kat. hold (az összes erdő 5,7%-a) került a volt úrbéresek tulajdonába.

9 A volt úrbéresek közbirtokosságai A földesúritól különválasztott erdőt a legelőhöz hasonlóan, nem osztották szét a volt úrbéreseknek, hanem közös kezelésükben maradt. A közös használat kezdeteit nem ismerjük, de az országos rendeletek hatására a XÍX-XX. század fordulóján a Bükk-vidék falvaiban is megtalálható legalább egy szervezet, amely a közös erdő 4. Mádai Gyula 1965.; 1980.; 1984. 5. Bozó József 1970. 6. Bakó Ferenc 1983. 335-336. 7. Petercsák Tivadar 1982-83. 378. 8. Petercsák Tivadar 1985. 254. 9. Soóslmre 1975.