Petercsák Tivadar szerk.: Fejezetek Bodony néprajzából (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 5. Eger, 1982)
Cs. Schwalm Edit: A Mátraalja népi hímzései. A varróasszonyok szerepe
varróasszony is volt, aki lánykorában summásnak járt, télen varrt, de amikor férjhez ment, csak a varrásból élt. Módosabb gazdalányok kelengyéjét készítették, a falu iparosainak (pl. pék, malomtulajdonos vagy hentes, boltos), körorvosnak varrtak, de elvállalták egy-egy igényesebb darab pl. jegying vagy sátorlepedő hímzését is. Minden faluban volt néhány hímzőasszony, specialista. Gyakran nemcsak falubelieknek, hanem a környező községeknek is varrtak. A recski Sárvári Andrásné (sz. 1890) Mátraderecskéról, Bodonyból és Párádról is kapott megrendeléseket. Az 1920-as évekig a legtöbb vőle génying vagy jegying az ő keze munkája. (Az egri múzeum is őrzi egy 1922-ből való munkáját.) Az 1930-as évektől már a selyem sikos ing lett a divat, nem hímezték ki. Recsken többen is varrtak bérbe mátraderecskeieknek és bodonyiáknak. Bodonyban kb. 1890-1910 között Béres Andrásné varrónő a hímzés mellett ingek, ingvallak szabását, összeállítását is elvállalta, kb. ebben az időben a jegyingeket Fejes (tamás) Judika varrta. Párádon a varrás mellett, fonást is vállalt bérbe több hímzőasszony, de Mátraballán, Mátraderecskén is több hímzőasszony dolgozott. Előfordult, hogy valaki csak egyfajta hímzőtechnikára specializálódott. Pl. az egyik legigényesebb munkát, a fehér lyukvarrást, s ingolást a menyasszonyi lepedők szélén, ingvallak ujj^ r : S7 1910-es években Bodonyban egy varrónő készítette! A varróasszonyok munkájukért a módosabbaktól pénzt kaptak, de a szegényebbek gyakran valamilyen terménnyel, kenderrel vagy vászonnal fizettek. Tompa Béláné gyűjtéseiből ismerjük, hogy Recsken Sasi Katyi "verőmalacért" varrt Mátraderecskére jegyinget. Az 1930-as években Mezőkövesdről matyó asszonyok is jártak erre a vidékre (főleg Parádfürdőre) hímzett blúzokat és mellényeket hoztak készen árulni, főleg a fürdővendégeknek, de a falusiak is vettek tőlük. Hímzésre megrendelést is elvállaltak. Az ünnepi viseletben így megjelent a matyóhímzéses ingváll, ők maguk még ekkor nem igen varrták, annak ellenére, hogy többen a matyó hímzést is megtanulták, amikor mezőkövesdi lányokkal voltak együtt summások az Alföldön vagy Dunántúlon. A színes szabadrajzu abroszokon, dísztörülközőkön kísérhetjük nyomon a színes matyó hímzés hatását az
