Petercsák Tivadar szerk.: Fejezetek Bodony néprajzából (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 5. Eger, 1982)
Cs. Schwalm Edit: A Mátraalja népi hímzései. A varróasszonyok szerepe
1930-as évektől. Legnagyobb divatja az 1960-as évektől indult meg - a kalocsai hímzéssel együtt - amikor a piacon, vásárban árult, előnyomott, kommersz darabokat kezdték hímezni (díszpárnákat, téritőket). A Mátraalján készített textilek legnagyobb része a XIX-XX. század fordulóján szálszámolásos hímzéssel díszített: keresztszemes, szálvonásos ( subrikált ). Szabadrajzú, laposöltéses technikával a bőujjú ingvallak valamint vőlegényingek egy része, a díszlepedők egy-egy motívumsora (szálszámolásos mintasor közé helyezve) készült. A színes, szabadrajzú hímzések az I. világháború után, főleg az 1920-as évek végétől kezdenek divatba jönni (dísztörülközők, váltókendők, abroszok, asztalkendők díszítésére). A szabadrajzú mintákat iróasszonyok írták elő. A megnedvesített vászonra, tintaceruzával rajzolták a mintát. Nem volt mintagyűjteményük, fejből dolgoztak, a megrendelő kívánságának megfelelően. Legtöbben nem használtak sablont, ütőfát. Rajzoltak folyómintát, leveles-indás ágra felfűzött virágokat, különálló virágcsokrokat, különböző figurákat: szivet, madarat, kiskutyát, kismacskát stb. A cakkokat gyűszű körberajzolásával alakították ki. Mátraballán és Mátradnrecskén olyan előrajzoló is volt, aki először papírra rc^zolta a kért motívumokat, ezt kivágta és a vásznon már a sablont rajzolta körül. Adatközlők elbeszéléseiből tudom, hogy Recsken és Mátraballán ütőfával dolgozó íróasszony is volt az 1920-as években, de nyomóducokat már nem találtam. Az íróasszonyok rokonoknak, ismerősöknek szívességből, idegeneknek kevés fizetségért (pénz, termény) rajzolták elő a mintát. Legtöbben emellett még varrást is vállaltak. Egy-egy lány kelengyéje igen változó volt az évtizedek során. Egyrészt a vagyoni .helyzettől, másrészt attól függött, hogy hány lány volt a családban. Egyes módos gazdalányok mindenből több darabot kaptak, mint a szegények. A divat is befolyásolta az elkészített darabok anyagát, és formáját (pl. a fiókos ruhatartóval jelentek meg a kaszlitakarók ), de a díszítését is.
