Petercsák Tivadar szerk.: Fejezetek Bodony néprajzából (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 5. Eger, 1982)

Kovács András: Bodony múltja

ben található. IV. László 1275. augusztus 27-én az egri káptalanhoz intézett levelében elrendelte a határjárást. A településnevek ttílassvoláou kozüt'ú tataijuk Bodonyt, akkor Budun néven. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzék a plébániák sorában Bodon néven tesz róla említést. Mivel 1275 az első hivatalos írásos emlék a falu nevének jelöléséről, ezt az évfordulót - 700. - 1975-ben megünnepelte Bodony népe. A Debrői Uradalom Birtoklási Története, valamint a Grassalkovich család története című gyűjtemény már bőven közöl adatokat Bodony községre vonatkozóan 1529-től 1818-ig. Ebben az időszakban - amikor a Mátravidék válik egyre inkább a török hódításának céljává - Bodony és a szomszédos Párád lakossága viszonylagos, illetve kisebb ingadozást mutat, miközben Bodony lényegesen népesebb ebben a korban, mint Párád. Néhány példa erre: 1556-ban Párádon 5 telkes gazda, Bodonyban 10 telkes gazda, 1594-ben Párádon 8, Bodonyban 30 a telkes gazdák száma. A XVIII. század elején, de később a XIX. század második felében is feltűnő eltéréssel következtethetünk Bodony elsődlegesebb szerepére Páráddal szemben. Több feljegyzés feltételezi, hogy valószínűleg az átvonuló hadak távolabb estek Bodonytói, így mind a török, mind i ccaszári csapatok pusztítása kisebb volt. 1828-ban Bodonynak 1346 lakosa volt, 1886-ban pedig 1467 van nyilvántartva. Ezek az adatok akkoriban a járásban Pétervására lakosságának feleltek meg, vagyis ebben a térségben Bodony és Pétervására volt a legnépesebb. 1836-ban Bodonyt 88 jobbágy, 86 házas zsellér, 1848-ban 72 jobbágy, 43 házas zsellér lakta, birtokukban 197 ló volt a nyilvántartás szerint. 1900-ban már 1821 lakosa van Bodonynak és 295 házat tartanak nyilván. A lakosság 1838-ban kérte az úrbéri birtok és közlegelő elkülönítését a Grassalkovich uradalomtól. A bérlők és tulajdonosok változása miatt 1856-ig húzódott az úgynevezett elkülönzési per. Ekkor a jobbágyok a per újrafelvételét kérték, most már gróf Károlyi György uradalmával szemben. Az 1859-ben hozott első bírósági, majd legfőbb törvényszéki