Petercsák Tivadar szerk.: Fejezetek Bodony néprajzából (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 5. Eger, 1982)
Kovács András: Bodony múltja
ítélet mind a kilencven zsellért legelőjárandóságra jogosult úrbéri házaszsellérnek ismerte el. Elkülönült legelőül minden egész telek és minden nyolc-nyolc zsellér részére 14 kisholdat, erdőjárandóság gyanánt telkenként 10 holdat ítélt meg. Az illetőségek mérnöki kimérése 1865-ben történt meg. A fentiek is hozzájárultak, hogy Bodonyban a zsellérek egy részének a házán kívül földje is volt. Erre emlékeztet az is, hogy Bodonyban van egy erdőrész, amelyet ma is "zselléreké" elnevezéssel illetnek és mellette a Tőkésn ek nevezett dűlő ugyancsak zsellérföld volt. Bodonynak az elmúlt évszázadokban szekérúton és gyalogúton a környékbeli községekkel egészen Salgótarjánig élő kapcsolata volt. Egy ideig mint mezőváros, egyfajta központi szerepkörrel rendelkezett. A település ősiségére utal, hogy Bodonyban feltehetően a XII. században épült a templom és többszöri átépítés után ugyanazon a dombon áll ma is. Ezt a dombot urhegyin ek, vagy templomhegyin ek emlegeti a lakosság. A török utáni első összeírás 1696-ban "elhagyott" templomként jelöli. 1720 körül Bodonynak Szent Mihály tiszteletére szentelt templomát emlegetik. 1732-ből származó írás szerint: "nagy kő templom, réginek látszik, jól felszerelt". 1732-ben lesz római katolikus anyaegyház Bodony. Bodony népességének alakulásában az utóbbi száz évben számos tényező csökkenést idézett elő. Több járvány és tűzvész is pusztított. Farkas Gábor Bodonyról írott dolgozatában drámai hangon sorolja fel a "nagykolera" pusztítását. Azt írja, hogy "ez az emberhullás 1873-ban augusztus 3-án kezdődött és több mint egy hónapig tartott. Egy hónap alatt 136-an haltak meg és 1873-ban összesen 222 halottat jegyeztek be. Minden család siratott egy-két halottat. 1888-1889 telén nagy áldozatot követelt a faluban a gyermekek körében a torokgyík. • A nagy tűz már a XX. század elején tette tönkre anyagilag és pusztította számában a lakosságot. Majzik Viktor Heves megye alispánja az 1904-ben bekövetkezett bodonyi tűzről azt írja, hogy "a tűzesetek hosszú sorából kiemelkedik nagysága szerint a július 11-ei bodonyi tűz". Augusztus 16-án ugyanabban az évben Gyöngyösön volt hasonló tűzeset,
