Petercsák Tivadar szerk.: Az életmód változása egy bükki faluban (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 4. Eger, 1982)

Petercsák Tivadar: Az erdő szerepe Felsőtárkány életében

Petercsák Tivadar -1 ERDŐ SZEREPE FELSŐTÁRKÁNY ÉLETÉBEN A Bükk-hegység déli lábánál települt Felsőtárkány lakóinak életét évszázadokon keresztül alapvetően meghatározta, hogy a falu határának nagy részét erdő borítja. Az erdő élelmet, tüzelőt, munkalehetőséget, az irtás révén szántóföldet, a mezőgazdasági és háztartási eszközökhöz, valamint az épületekhez alapanyagot, a háziállatoknak pedig takarmányt biztosított. A történeti adatok és recens gyűjtések alapján a XIX. század közepétől napjainkig vizsgálhatjuk, hogy a község életében milyen súlya és szerepe volt az erdőnek. Ezt jól szemléltetik a XIX. század második felében készített statisztikai felmérés adatai. 1866-ban a falu 13 364 kat. holdas határából 11 091 kat. hold, az öszszes terület 82%-a volt az erdő, és csak 1121 kat. hold a művelhető szántóföld. A jobbágyfelszabadítás előtt a földesúr és a jobbágyok, illetve zsellérek közösen használták az erdőt. A jobbágyok a faizási jog alapján részesedtek a fából, és állataikat az erdők tisztásain, makkosokban legeltethették. Felsőtárkány határában az egri püspökségnek ill. érsekségnek volt a legnagyobb birtoka. Az 1799. évi leltár szerint az uradalom erdeje 11 ezer holdat tett ki. A felsőtárkányi jobbágyok évenként 27 szekér száraz vagy gallyfát kaptak tüzelőnek, melyért "egy telkes gazda tartozott az Uraságnak egy öli hasábfát Tarkányi erdöbül Egerbe szállítani, a zsellérek pedig fél öli fát vágni melyeknek ezért szabadságok volt hátukon évenként 27 napon száraz fát hozni." A jobbágyfelszabadítás 1848-ban alapjaiban változtatta meg az úrbériséget, és a jobbágy szabad tulajdonosa lett az általa művelt földnek. A volt úrbéresek földjeit különválasztották az allodiális birtokoktól, de a faizás továbbra is a földesúr erdejében folyt, a legeltetés pedig a közös legelőkön történt. Az 1853. március 2-i úrbéri pátens már kötelezővé