Petercsák Tivadar szerk.: Mezővárosi kultúra Heves megyében (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 3. Eger, 1982)

Bakó Ferenc: Eger "mezőváros" településnéprajzi kutatása

napszámosok a szőlőművelés adta mindennapi munka-kapcsolatok szoros gyűrűjében élnek egymás mellett, ami biztosíthatta a műveltség elemeinek és egészének folyamatos áramlását, cseréjét. Ezek a körülmények elvileg egységes közösségi kultúrát fejleszthettek ki Egerben, amit feltárni, eredőit, funkcióit kimutatni a néprajzi-művelődéstörténeti kutatás feladata. Ismereteink mai stádiumában Eger történelmének ez az ágazata szinte ismeretlen, mert hiányoznak az ilyen témájú előtanulmányok. Az eddigi eredmények elsősorban a történetirás, továbbá a településnéprajz, az épitéstörténet körében jöttek létre és ezek adnak alapot számomra, hogy a hóstyákról szóljak. A város mai településszerkezete egy hosszú, csaknem évezredes fejlődés eredménye. Történetében jól elkülönithetők a fejlődés egyes korszakai, nevezetesen a Várdombon kialakult első városmag fázisa, amihez ismeretlen időben, valószinüleg folyamatosan a völgy kisebb települései csatlakoztak. A középkor végére a várban székelő igazgatási és gazdasági centrum a völgybe költözik, ahol a terjeszkedés, a fejlődés számára nagyobb távlat nyilik és ahol már erre az időre önálló települések fejlődtek ki. Nemcsak a Fórumnak, hanem a Szabadhelynek, a Szent Miklós negyednek és az Olasz utcának is külön birája van és a város egységét csak a XVI. század végén emelt köritő fal fejezi ki. A középkori Eger tehát több kisebb, városi, esetleg falusi közösségből állt, aminek az emiitetteken kivül még 3, valószinüleg a Fórum alá rendelt része is volt, az Álmagyar, az Újváros és a Harangozó. A lakosság jogi helyzete főként jobbágyi volt, de a Szabadhelyen és az Újvároson nemesek is laktak. Az etnikai képet a magyarság mellett a Xm. század óta az "olasz" gyűjtőnéven ismert nyugati telepesek szinezték, a XVI. század végén pedig a délszláv rácok, akik a török impérium idején is a városban laktak. A XVI. század derekán Egerből elmenekült és a török uralom bukása után visszatért egyházi földesúr olyan egyezményt kötött a város lakosságával, hogy a falakon belül, tehát a középkori város területén egységes közigazgatás érvényesüljön. A biró és a vezetőség egyes, fontosabb ügyekben - mint a halálos itélet volt köteles a földesúr jóváhagyását kérni, egyébként a mezőváro39