Petercsák Tivadar szerk.: Mezővárosi kultúra Heves megyében (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 3. Eger, 1982)

Bakó Ferenc: Eger "mezőváros" településnéprajzi kutatása

sokat megillető jogokat gyakorolhatta. így uj lakos megtelepedé­sét is a város engedélyezte, de hatásköre már nem terjedt a fa­lakon tul, itt a kettős földesuraság, azaz a püspök és a káptalan volt erre jogosult. A XYIE. század elején a városok népességé­nek, lakosságának felduzzadása és igy a területi növekedés igé­nye mellett ez a jogi helyzet is elősegitette Eger továbbfejlődé­sét a falakon kivüli területekre. A külső települések, a hóstyák a városkapuk előtt keletkez­tek, ezért nevüket is innen kapták. Kézenfekvő, hogy a kapuból valamilyen fontosabb település irányába vezető ut melléke jelölte ki az első telkek, házak helyét, melyek együttesét 1713-ban még csak körülirják: "Rácz kapu előtt valók", "Hatvani kapun kivül valók" és igy tovább. Ebben az időben még egy harmadik, a Makiári negyed kialakulása is elkezdődött, de ezt a legnagyobb negyedet sem nevezték hóstyának, csak jóval később, 1750 körül használják a dokumentumok a külvárosoknak ezt a nevét. A Kárpát-medencében több helyen előforduló "hóstya", "hofstad", vagy "hustác" nevek a belvárosi lakótelkekhez tartozó, de a kül­városban fekvő szérűskerteket jelentik, amint azt Eger ujabb vá­rosnegyedeinek elnevezési módja is példázza. 1764 után kezd kiépülni Eszterházy Károly püspök intenciói alapján egy uj városrész, de nem a régi kertek területén, hanem a gy e P. a legelők terhére, a "Fehér barátok pást"-ján. Lakossá­génak csak egy része földműves, több volt a kereskedő, tisztvi­selő és a szegényebb kézműves, igy sokban különbözött a régeb­ben keletkezett külvárosoktól, a nép mégis hagyományos módon "Károly hóstyájá"-nak, kisebb részeit pedig Betlehem hóstyá-nak, Kukorica hóstyá-nak nevezte. A névadás következetlensége hoz­hatta magával, hogy ebben a szókapcsolatban a hóstya név nem gyökeresedett meg ugy, mint a korábbi négy városrész esetében. A Makiári, Cifra és a többi városrész hóstya megnevezése ma is használatos, kivéve a Sáncot, ahol leginkább iparosok laktak. Az 1713. és 1759-60. évi népösszeirások a Makiári és a Hatvani hóstyán több "major"-t, "kert"-et és "pusztá"-t tüntet­nek fel, amiből a külterületek benépesedésének kezdeteire követ­keztetéseket lehet levonni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom