Kriston Vizi József szerk.: Tanulmányok a Bükkalja néprajzából (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében Eger, 1992)

higiénia teljes hiánya e szomorú példáinak felszámolására már az 1920-as években megtörténtek az első lépések, s azóta rendszeresen folytatódnak. Tibolddaróc példáját érdemes alaposabban szemügyre venni már csak azért is, mert lakóinak helyzete, lakáskörülményei az első világháborút követő évtizedben országos érdeklődést váltottak ki. 1928-ban a Magyarország c. napilag közzéteszi, hogy a 168 üregben lakó napszámosok meg vannak elégedve helyzetükkel és "a rendes építésű lakások után nem vágyakoznak". Nem ez volt a véleménye később a szociográfus Szabó Zoltánnak, aki vádiratszerű képet adott a faluról és részben ennek hatására 1936-ban a Révai Könykiadó Vállalat kezdeményezésére és anyagi hozzájárulásával a barlanglakók jórésze új otthont kapott a község mellett épített telepen, a Mikszáthfalván. 1970-ben már csak 29 barlanglakást figyelhettem meg, amelyekben még laktak, de néVtny romosán vagy lakatlanul, elhagyottan állt Területünkön, amit Bükk-hegyaljának is szoktak nevezni, a barlanglakás nemcsak a falvakban, hanem a két városban is része volt egy időben a lakáskultúrának. Ez a két város Eger és Miskolc. Mind a kettő részben riolittufára települt és ez a körülmény lehetővé tette a föld alatti építmények különböző fajtáinak kialakítását. A távolabbi múltra visszamutató legtöbb adatot az egri barlanglakásokra vonatkozóan találtuk. A 18. sz. első két évtizedében készülhetett az az összeírás, amely több esetben arra utal, hogy pincékben emberek laktak. A lakók többnyire zsellérek, a pincetulajdonosok pedig a város vagyonosabb családjaihoz tartoztak. A történeti adatok két csoportra oszlanak. Az egyik csoport a 18. sz. elejéről olyan borospincékről szolgáltat adatokat, amelyekben családok is laktak. Ezek a pincék nagyobbrészt a városfalakon belül voltak. A falakon kívül eső pincelakásokról - amely a második csoport - az írásos emlékekben csak 1766-ban történik az első említés. Ezekről kétségtelen, hogy alapfunkciójukban lakások, amiket paraszti tulajdonosuk eladhat vagy elcserélhet. Jelenkori adatainkat áttekintve leszögezhetjük, hogy a történeti anyagból megismert két típus a későbbiekben is tovább élt és jelenlétük Egerben szinte a legújabb időkig kimutatható. Egerben a barlanglakást pinceháznak vagy kőháznak nevezik, de nem ismeretlen a kőlyuk név sem, minthogy az egyik pincesort Kőlyuksomak mondják a hajdani, mái elpusztult barlanglakásokról. Bár a neveket általában mindenféle ilyen lakásra alkalmazzák, jelentésüket illetően mégis különbséget lehet közöttük tenni. Az egri, tufába vájt lakások két alaptípusba sorolhatók részben a jelenkori, megfigyelhető anyag, részben a történeti emlékek alapján. Az egyik típus, aminek lényegét a pinceház megnevezés fejezi ki, minden esetben borospincéhez kapcsolódik úgy, hogy az építmény rendeltetésében a pince funkciója