Kriston Vizi József szerk.: Tanulmányok a Bükkalja néprajzából (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében Eger, 1992)

az elsődleges fontosságú. A másik típus, a kőház egy sajátos lakóházfonnát képvisel, kőbe vájt házat, ami sok esetben egyetlen helyiség, máskor ez egyéb helyiségekkel összekapcsolva, nagyobb lakássá bővül. Az 1960 és 1970 között megfigyelt és leírt pinceházak közvetlenül vagy közvetetten a városi polgárság, a középosztály borgazdálkodásával függtek össze. Erre talán a legszebb példa a Nagykőporos 56. és 57. számú pincéhez kapcsolódó lakás. A jelenleg kettéválasztott és két bejárattal külön használt pince hajdan egy volt, kőbevágott borházának boltozatát két tufapillér tartja. A borház végéből két ág indul ki, elején pedig lépcső vezet az úttai párhuzamosan fekvő, ugyancsak tufába vágott lakásba. Mai (akkori) tulajdonosa az építmény keletkezéséről vagy használatáról már nem tud semmit, de a lakásban konyha volt közepén kő tűzhellyel, ahonnan a szabadtűz füstjét kürtő vezette a szabadba. A másik, a kőház típusba sorolt lakások is többfélék és csaknem evolúciós sorozatot, képeznek a legegyszerűbb üregtől a többsejtű, 99 komplex barlanglakásig. Az így adódó különbségeknek nyilván gazdasági okai vannak, de ezen kívül a geológiai adottságok is különbözőképpen hatnak egyik vagy másik területen. A város északkeleti szélén a patak teraszának tömegét mésztufa - népi nevén darázskő - képezi, a Cifra-parti és tetemvári barlanglakások tehát ebbe a puha, könnyen vágható, ezért egyszerűbb eszközökkel és kisebb szakmai tudással is megmunkálható kőzetbe vannak vájva. Az itt megfigyelhető lakások talán épp emiatt tűnnek primitíveknek, falaik síkja egyenetlen, kisebb-nagyobb dudorok váltakoznak a falak felületén, az alaprajz és a falsíkok-mennyezet helyzete, találkozása teljesen kizárja a mértani szabályosságot, a szerkesztés rendjét. Ezek a kőházak úgy hatnak a belépőre, mintha tennészeíes barlangba került volna. A város másik részén, a Verőszalában riolittufába vágták a kőházakat és ezek formája, minősége annyiban különbözik a környékbeli falvakban megfigyelhető barlanglakásoktól, hogy az egriek régebbieknek látszanak. Ez a feltételezés nemcsak azon alapul, hogy a domb, a Szalaparí annyira egyenes vonalú, az utcától való távolsága annyira egységes, hogy a barlanglakásoknak ez a homlokzata igen régóta nem változhatott. Nagyon valószínű, hogy ezek és a Tetemvár egyes lakásai azonosak azokkal, amelyekről a 18. sz. derekán levéltári forrásaink tudósítanak. Az Egerben 1970 körül leírt összesen hét kőházból mindössze egy volí közvetlenül más helyiségekkel kapcsolatban. Ez a lakás maga is kétsejtű volt és a pinceajtó is a konyhából nyílt. A pince, a régen vágott üregeknek megfelelően, szabálytalan alaprajzú és kiképzésű: a középrészből több irányba elágazó kisebb fülkékkel, ágakkal, melyekben krumplit, zöldséget és még sok mindent, így tüzelőt is tároltak.