Kriston Vizi József szerk.: Tanulmányok a Bükkalja néprajzából (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében Eger, 1992)

Ezek a hajlékok többnyire úgy keletkeznek, hogy l-l természetes barlangot, üreget, fülkét bővítettek ki, esetleg építőkövet bányásztak és az így kialakult járat önmagát kínálta erre a célra. Amíg a természetes barlang használatának idejét a régészet segítségével többnyire meg lehet határozni, a mesterséges odúkat alig, mert anyaguk ritkán időálló, az írásos adatok pedig legfeljebb kétezer évre vezetnek vissza. Egy elmélet szerint Afrika neve is a barlanglakásokkal magyarázható. Egy Mecier nevű francia tudós említette meg először, hogy a berberek Algériában a lakóbarlangot afri-nak mondját, ami az "effer", elrejteni igéből ered. Feltételezi, hogy a Karthágó környékén (ma Tunisz) egykor partra szálló rómaiak "africani"-nak nevezték el azokat az embereket, akik lakásukat afri-nak mondták. Az összefüggés valószínűnek látszik, mert Afrika északi része a barlanglakások klasszikus területe: nemcsak Algériában, hanem Tunéziában, Marokkóban és Egyiptomban is kisebb-nagyobb számban, de mindenütt vannak barlanglakások. Ennek az elterjedési sornak azonban még nincs vége. A Közelkeleten Izraelben, Szíriában és Kisázsiában folytatódik, Dél-Európában pedig a Balkán félszigeten, Itália déli részein és Szicíliában, de Spanyolországban is tudunk barlanglakásokról. Európa középső részein Franciaország területén a Vezére és a Loire folyók völgyében, valamint a Kárpát medencében találjuk meg őket Ezek az építmények méreteiket, rendeltetésüket, anyagukat tekintve sokban különböznek egymástól annyira, hogy nagyobb részük semmiféle kapcsolatba nem hozható a mi hazánk és elsősorban a Felföld ilyen típusú építményeivel. Vannak azonban köröttük olyan tájak, amelyekkel történelmi, kulturális kapcsolatok ha nem is mutathatók ki, de feltételezhetők. Ilyen például Kisázsia, ahol ezeket már századunk eleje óta többen leírták. Különféle típusokat lehet közöttük megkülönböztetni, amelyek egyúttal a fejlődés fokozatait is jelentik. A legegyszerűbbek a természetes odúk, alig megmunkálva. A fejlődés első lépéseként a barlangot megosztják, kétsejtűvé alakítják: vagy úgy, hogy melléje mesterséges odút vájnak, vagy válaszfallal két részre osztják a meglévő üreget Végül ember és állat lakása teljesen elkülönül, s az elsőben a tűzhely, a másodikban a jászol kap helyet. Kisázsiában ilyen, kőbe vájt technikával készült helyiségekből egész települések alakultak ki közösségi épületekkel, így templomokkal is. Keletkezésüket a kutatók mintegy 3000 évvel korábbinak tartják, mint a jelenkor. A fejlettebb építmények lakossága szőlőműveléssel és bortermeléssel is foglalkozott. A másik nagyobb terület, ahol kelet felé analógiákat kereshetünk, a Feketetenger északi és keleti környéke. A Kaukázus számos völgyében említenek a földrajzi leírások barlanglakásokat, kőbe vájt közösségi termekkel együtt. A legismertebb közöttük a Vardzia barlangrendszer, amit a XII. sz. második felében