Kriston Vizi József szerk.: Tanulmányok a Bükkalja néprajzából (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében Eger, 1992)

Archaikus megjelenésűek azok a pinceházak, amelyek egy nagyobb, esetleg több ágú pince borházából nyílnak. Valószínű, hogy a lakásban egykor a pince és a hozzá tartozó szőlő tulajdonosa élt családjával, de később, évszázadok elteltével a módos szőlősgazda fennállóházat épített magának, a régi pinceházba pedig vincellérjét költöztette. Talán a legrégebbi példa erre a Halom u. 3. szám: ahol a nagyobb pince torkából egysejtű lakás nyílik, de emberemlékezet óta lakatlan. A tűzhely maradványai és mellette a tufából kivágott fekvő padka kétségtelenné teszik, hogy a lyuk valamikor emberi lakás célját szolgálta. Viszonylag új, 1925 körül kialakított, kőbe vájt gazdasági udvart és benne cselédlakást találtunk meg a Kiskőporos u. 1. sz. alatt. Az egymás mellett felsorakozó, különböző rendeltetésű üregek egy városi polgár (orvos) szőlőbirtokát szolgálták ki: lakószoba, konyha, borospince, mulatónak nevezett tágasabb szoba volt a tulajdonos szükségleteire, istálló és vízgyűjtő medence. Hasonló udvart láthattam a Szépasszonyvölgyben, egy elhagyott kőbányában, de az előbbinél nagyobb méretekkel. A barlanglakások és borospincék igen régi, feltehetően középkori formáit, topográfiai helyzetét és a lakás-pince kapcsolat közelségét Eger keleti szélén, azon a dombon lehet rekonstruálni, amelyet a 16. században Kirúlyszéknzk, később Tetemvárnak vagy Cifra-partnak neveztek. A napjainkban Bárány utcának ismert területen észak-déli irányban 18-20 borospince sorakozik és tőlük északra néhány barlanglakás húzódik meg, de egykor ennél jóval több lehetett: a mai Fügedi, Pázsit, Donát utca telkein. Ez a települési szerkezet, amelyben egymás mellé van rendelve a borkészítő és tároló pincék sora és a szőlészeteiborászatot kiszolgáló zsellér-napszámos réteg barlanglakásainak csoportja, - azt sugallja, hogy itt nem spontán fejlődéssel, hanem gondosan megtervezett telepítési tevékenységgel találkozunk. A Bárány utcai pincék a középkorban feltehetően mind egyházi kezelésben és tulajdonban voltak, mégpedig az egri káptalanéban, minthogy az Eger pataktól keletre a városon belül a püspöknek nem volt birtoka. Hasonló településszerkezeti formációt ismerhetünk fel a barlanglakás-kultúra másik városának, Miskolcnak városképén is. Itt a város nyugati szélén emelkedő Avas szőlőhegy gyomrában vannak a borospincék és a közelben a Danyi-völgyben voltak a barlanglakások. A Tárna völgyében elindult rioliltufa vonulatot és a barlanglakások előfordulását keleten ez az Avas zárja le. Létezésüket, használatukat mái- a 16. században jelzik ugyan, de történelükről azóta semmiféle adattal nem rendelkezünk. Századunk elején a Vasárnapi Újság négy képet közölt a Danyi-völgy ba: langlakásairól azzal a rövid megjegyzéssel, hogy "a hatóság most tömeti be a barlangokat". A hír 1913-ban jelent meg és valószínűleg ennek alapján terjedt el az