Kriston Vizi József szerk.: Tanulmányok a Bükkalja néprajzából (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében Eger, 1992)

avasi pincehazak ismerete a tudományos, főleg a földrajzi irodalomban. Magukról az építményekről pontosabb leírást nem ismerünk, csak annyit tudunk, amennyit a Vasárnapi Újságban megjelent képekről le lehet olvasni. Az első kép aláírása: "Egy barlanglakás bejárata". Az ajtónak csak a felső harmada látszik, előtte tehát mélyebb gödör van, amibe lépcsőn lehet lejutni. Az ajtó és mellette a két kisebb ablak egészen új lehet, éppúgy mint a szikla felületének faragása az ajtó körül. E felett és oldalt a szikla sötét színű, minden bizonnyal füstös, amiből arra következtethetünk, hogy a lakásnak korábban nem volt kéménye, a füst az ajtón keresztül távozott és a felvételnél nem sokkal korábban korszerűsítették, látták el kéménnyel. A második képen csak az aláírás érdemel figyelmet: "Egy barlanglakás, melyet már a hatóság betömetett, de a lakók újra kiásták". A negyedik kép a "barlanglakók udvara és kertje" címet viseli és csak annyi információt közöl, hogy bejáratát mély eresz védelmezi. - 1972-ben helyszíni szemlém során még találtam két pincelakást a Danyi-völgy közelében: a Felső-Avas, Lővei sor 554. számú "pinceház"-a és szomszédja szappankőbe volt bevájva. Ezek a házak azonban már a hagyomáyos formákból és szerkezetekből semmit sem őriztek, eléjük épített fal volt, amit cserepes féltető fedett le. A Danyi-völgy és az Avas-hegy barlanglakásainak eltűnéséről semmi közelebbit nem tudhattunk meg, pedig becslések szerint ezek száma több száz lehetett A barlangépítkezés technikája azonban új célok szolgálatában ezen a tájon, a hagyományos, régi funkciók korszerűsítése során tovább él, és ahol az anyag, a vulkáni tufa érdemes a megmunkálásra, ott meg is marad a közösség szolgálatában. Miskolc város területén erre két példát is idézhetünk, s mind a kettőt Tapolcán. Ilyen a középkori barlangfürdő, amit a régi forma megőrzésével, eredeti funkcóban hoztak helyre és bővítettek az elmúlt évtizedekben, de ilyen a tapolcai barlangtemplom is, amit egy régi birkahodály helyén, 1935-ben alakítottak ki. A barlangtemplom ösztönös utánérzése azoknak az egyházi rendeltetésű barlangépítményeknek, amelyekkel a Kaukázusban és Kis-Azsiában találkozik az utazó, csak a földrajzi távolságon kívül az időben évezredek választják el azoktól. A Bükk hegység pinceházait a magyar néprajzi irodalom Szomolya község példáján keresztül ismeri, ugyanis Bátky Zsigmond, a neves etnográfiai és földrajzi kutató 1906-ban írt róla egy rövid ismertetést. Magam a Bükki barlanglakások című munkámban részletesebben tárgyaltam a kérdést, helyszíni vizsgálatok és levéltári kutatások alapján. A levéltárak ide vonatkozó iratai között őrzött beltelek térképek általában nem tüntetik fel a barlanglakásokat, kétségtelenül azért, mert a föld felszínén lényegesen nem jelennek meg. Kivételes eset ezért, hogy Szomolya 1862. évi beltelek térképe tartalmaz olyan jeleket, amelyek másképp nem magyarázhatók.