Kriston Vizi József szerk.: Eredmények a Mátraalja néprajzi kutatásában (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 2. Eger, 1982)
Cs. Schwalm Edit: Parád és környékének népi táplálkozása
hordásnál az ételeket már az is befolyásolta, hogy húsos vagy hústalan-e a nap. A többi rokon általában csak egyszer vitt, főleg sült tészta-féléket ( rétes , p amp us ka . lepény , fentő ), esetleg tyúkot. Mindenki megjegyezte, hogy kitől kapott "poszrikot, mert alkalom adtán illet visszaadni, hakodalom . Az 192o-as évekig még általános volt a három napos lakodalom (bár az első világháborútól már vannak szombati napon tartott esküvők). "Menetrendje" a következő: szombat : levágták az állatokat (birkát, tyúkot, majd disznót), az asszonyok csinálták a bordáscsíkot, hívogatták a lagzis népet; vasárnap : vitték a menyasszony ágyát, a lányok készítették a bokrétát; hétfő : az esküvő napja,- A lakodalom minden egyes mozzanatára esik egy-egy étkezési alkalom. A lakodalom meghívottai hozzájárultak a kiadásokhoz: tyúkot, lisztet, tojást vittek. A közelebbi rokonoknak túróslepény t, 2-3 kalácsot és ferentőt is illett vinni. Első napon (szombat) a bordáscsíkot készítő asszonyokat kínálták meg pálinkával, és bordáscsíkból kifőzött túróval ízesített tésztával. Gyakran még kalácsot, lepényt is kaptak. Vasárnap az ágyvivő knek húslevest és lepényt adtak. Ugyanezt kaptak a bokréta készítő lányok is. Hétfőn délelőtt volt az esküvő . Utána a menyasszonyt hazavitték, s a lányosház tagjaival együtt ebédeltek a menyasszony lánycimborái is. A vőlegényes