Kriston Vizi József szerk.: Eredmények a Mátraalja néprajzi kutatásában (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 2. Eger, 1982)

Cs. Schwalm Edit: Parád és környékének népi táplálkozása

- 3o önálló leves is lehet, használják ételek habarására, kelttészták dagasztásához is. Betegekkel, gyomorbajosokkal is gyakran itattak savót, nekik orvosság. b/ A tojás legnagyobb részét - a tejtermékekhez hasonlóan - eladták. Ez is az asszonyok egyik pénzforrása. Az ünnepi kalácsok sütéséhez használtak tojást. Az egyetlen tojásból készült étel a rántotta

, ami a gyerekágyas asszonynak vitt ételek közt is szerepel. c/ Húsfogyasztás

. A XIX. század végén a lakodalmakban még birkát vágtak. Baromfit is keveset fogyasztottak, azt Is eladták. Nagy mezőgazdasági munkák idején, nyáron az aratóknak, cséplőknek főztek. Hentes

től csak igen ritkán vettek húst, akkor is keveset. Legnagyobb jelentősége a disznóhúsnak

'•• volt. Ha csak módja volt rá, mindenki igyekezett legalább egyet vágni egy évben. Frissen,disznóhúst csak keveset fogyasztottak. A vágás napján megsütötték pecsenyének, illetve töltelékes káposztába tették. Legnagyobb részét felfüstölté

k, s nyári, sok energiát kivánó, nehéz munkák idején babba vagy káposztába főzve fogyasztották, A szalonnát Is mezei munkákra tartalékolták, s a kolbász legnagyobb részét is ételbe főzve, ízesítőnek használták (kolbászos leves

, súlt káposzta kolbásszal stb.), A háj át összegöngyölték és szintén felfüstölték

. Pirított kenyérre kenve, zsír helyett fogyasztották. A disznó 3 éjének egy részét,