Kriston Vizi József szerk.: Eredmények a Mátraalja néprajzi kutatásában (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 2. Eger, 1982)

Cs. Schwalm Edit: Parád és környékének népi táplálkozása

a körmöt és "bőrökét is füsttel tartósítottak, húsvétkor ebből főztek kocsonyát. Jellemző, hogy disznóöléskor nagyon sok hurkát készítettek (6-8 kg kását Is megfőztek egy disznóhoz). A kóstoló legnagyobb részét ez képezte, kevéske hús mellett. Még az abárlébe is kását.főztek, amit a szegényeknek, akik nem vágtak disznót, küldtek szét. Ezt adták egy kis darab hurkával az ijesztőnek felöltözött gyerekeknek Is. II. Ünnepi táplálkozás 1. Naptári ünnepek, jeles napok Karácsony

. A karácsony esti ételek egy része bojtos étel maradványa, ami az ün-» nep hagyományőrző jellege révén az egyház által előírt böjt megszűnése után Is fennmaradt.^ Másik része alkalmi táplálék, sokszor étel számba sem menő "csemege", aminek szigorúan megszabott helye van az étrendben, éppen a hozzáfűződő hiedelmek, babonás cselekmények révén, s ezek feledésbe merülésével eltűnik az asztalról. Kará c s o ny b ő j t j én (december 24.) délelőtt lo óra körül ettek először, frissen kisült lepényb

ől, utána csak 5 után vacsorázott együtt az egész család. A fehér abrosszal vagy hamvas

sal leterített asztalra kis szakajtóban minden terményből tettek egy kicsit

5 rá egy kalácsot , amit Aprószentkor (december 28,) ad-