Kriston Vizi József szerk.: Eredmények a Mátraalja néprajzi kutatásában (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 2. Eger, 1982)

Cs. Schwalm Edit: Parád és környékének népi táplálkozása

váltja föl, de új, máshol nem ismert ételek kialakulásához is vezetett (krumplis galuskák). Legismertebb tört pép a ganca

. A különböző lisztet vízbe szórva, állandó keverés mellett főzik, majd egy tál szélére kanállal kiszaggatják, ezután ízesítik. A _k.ukoricagancát íróval vagy csuszamék

kal, öntözővel

, csinált tej

jel, (forralt tejbe egy tojást habarnak liszttel), az árpagancát tepertős zsírral, túróval ízesítették. Legismertebb és legáltalánosabb a krump1

ig anc a

. Az összetört főttkrumplit néhány marék liszttel, állandó keverés közben újra összefőzik

c Szaggatás után vajjal vagy zsírral meglocsolják, ízesítőül káposztát, túrót vagy tepertőt használnak. Valószínű szlovák hatásra terjedt el ennek a reszelt nyerskrumpliból készült változata is-, amit deszkáról szaggatnak a forrásban lévő vízbe - hal, us k

a r nyögve vagy gáncs os a neve. Az ízesítők, mint a gancánál. Ennek zsírban kisütött, lepény szerű változata a mac ok

, A nánicka vagy krumplilángos hajában főtt, majd liszttel összegyúrt reszelt krumpliból készült. Vékonyra nyújtották és kis darabokra vágva a tűzhely tetején megsütötték. Zsírral megkenve vagy palacsinta-szerűén összetekerve, lekvárral töltve is fogyasztották. A különb^

yj

s

afelék Időben váltják egymást. Kuk or i c ak ás á t használtak legkorábban. Disznóöléskor a hurkába tették és az abárlébe főzték, amit a szegényeknek küldtek .