Kriston Vizi József szerk.: Eredmények a Mátraalja néprajzi kutatásában (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 2. Eger, 1982)

Cs. Schwalm Edit: Parád és környékének népi táplálkozása

A lisztet mindig főttkrumplival szaporították. Hat darab kenyérhez, általában 3-4 kg összetört főttkrumpllt tettek. A kenyértészta erjesztőanyagát az alapanyag határozza meg. A búzakenyeres vidékek erjesztője a tartósított, a rozskenyereseké az egyik sütéstől a másikig eltett kovász. Mindhárom faluban legismertebb erjesztőanyag a kovász

. Ez a dagasztás után kivett tésztadarab vagy a teknő oldalára ragadt tészta, amit a kenyér kiszakítása után kapartak öszsze. Kiscipó formára meggyúrták, és egy tányéron szellős helyen a következő sütésig tárolták. Néha dagasztás előtt, az érett nagykovászbó

l vettek el egy kisdarabot, búzakorpával eldörzsölték, néha komlóvirág forrázatot tettek hozzá ízesítőnek. Neve: pár

. Ez is csak az egyik sütéstől a másikig állt el, A kisült, egész kenyereket kényérrács

on tartották a kamrában, A megszegett kenyér helye az asztalfia

. Kenyérsütés előtt lángost vagy bodagot (kevés zsírral összegyúrt tésztából) , majd tekercsíkot (rúdba sodort, öntve fogyasztott tészta), s a teknőhöz ragadt tésztából vakarót sütöttek. b/ A különféle lisz

t

ekből és kásákból készült pépes ételeknek

, .

kásaféléknek és sültpépeknek (máléknak) igen nagy szerepe volt a táplálkozásban. Az északról érkező burgonya azonban itt sokkal hamarabb kapcsolódik a táplálkozásba, mint az Alföldön. Gyakran a korábban Ismert pépes ételeket, kásákat