Kriston Vizi József szerk.: A Közép-Tiszavidék népélete (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 1. Eger, 1982)

a mestergerenda és a vízvető gerendák előreálló végződésén, a falak mázolt lábazatán, a homlokzatba beépített kiskapukon, az előtornác és az ámbitus oszlopain, az oszlopokat összekötő rácsozaton, az udvar kerítésén és a nagykapun egyaránt. A téglavörös színezés területünk hat falujában, továbbra Tarnaszentmiklós

on és Kömlőn szokásos, vagyis zömében a jelen vizsgálataink . tárgyát képező tájon, ami egybeesik az előtornác elterjedésével. Különbség van azonban abban, hogy míg az előtornác adataink szerint az 191o-es években, addig a téglavörös festés tíz évvel később jelenik meg. Az udvar gazdasági építményei között a kamra fejlődése területünkön azonos irányvonalat követ. A XVIII. sz. viszonyai között a kamra funkciójú helyiség a lakás hátsó részében a pitvarból nyílt. Ez a forma szegényeknél a XX. századig megmaradt. Később a lakással egy fedél alatt, annak végén, de külön bejárattal épült, s ekkor már "kilső kamra" a neve /Poroszló/ vagy -"ganonáe'' /Pély/. A nagyobb gazdák végűi a háztól.külön építik a "hambár

n-i, /Tarnaszentmiklós/, vagy igényesebb formájában a magtárt. Tiszanánán két barokk oromfalas magtárt írhattunk le, amelyek építési ideje 187o körül van, de hozzájuk hasonlókat a többi faluban nem találtunk-. Az istállónak két formája ismeretes, az egyik a háztól külön épített tüzelős ól, a másik a ház végéhez ragasztott istálló. Tiszanánán, ahol a már említett etnikai keveredéssel kell számolnunk, a reformátusok udvarán "ól" van, a katolikusokén "istálló".