Kriston Vizi József szerk.: A Közép-Tiszavidék népélete (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 1. Eger, 1982)

Interetnikus hatásnak tulajdoníthatom, hogy nemcsak Tiszanánán. de Újió'rincfalván is a katolikusok tüzeltek és aludtak a házhoz épített istállóban. Sarudon a tüzelos ólban lakott a fiatal pár, visszaemlékezések szerint sok gyerek ott nott fel. Kiskörén a födém nélküli oiat "szabad istálló"-nak nevezik valószínűleg északi hatásra, és ugyanígy kerülhetett Kiskörere a palócos jellegű nyomtató csűr is. A körte alakú, égetett falú gabonásvermeket Poroszlón, Sarudon, Tiszanánán a ház előtt az utcán, vagy az udvaron /Poroszló/ ásták. Kiskörén a falu szélén csoportosan ásott vermek oldalát befonták és be tapasztották, később pedig az udvaron falát vályogból rakták ki és meszelték. Ez a lépcsővel is ellátott gabonás verem az egykori földbe süllyesztett, veremházakra emlékeztet, amelyeknek e tájon már csak igen degradálódott emlékét lehet megtalálni. A népi építészet szerkezeti, formai hason lóságának, vagy változatosságának okát többek között az építőmesterek tevékenységében kereshetjük. Minden községünkben voltak és vannak paraszti, engedély és képesítés nélküli dolgozó szakértők, akiket 177o-ben Kiskörén egy irat "házrakó"-nak nevez. Bizonyára ők, és az ő irányításukkai a gazda és családja építette a részben helyi anyagból, kezdetleges technikával készült ágasfás-szelemenes házacskákat. Az uradalomnak megvoltak a maga icepesite ct mesterei, de emellett a Sarud határában lévő Jánosi tanyán 192o és 193o között egy putriban cigányokat tartott, akiknek az volt á feladatuk, hogy a tanya épületeit tapasszák, javítgassák. A múlt század dereka óta igénye-