Kriston Vizi József szerk.: A Közép-Tiszavidék népélete (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 1. Eger, 1982)

egyes birtok-központokból, ami egyúttal meghatározta kapcsolataik egyik irányát. Emellett a falura kivetett hűbéri szolgálatok hatással voltak a falu népének életére, gazdálkodására is. A püspöki és káptalani birtokok jobbágysága szolga].atai révén Egerrel került kapcsolatba. 1759-ben a tiszanánai és a kiskörei jobbágyokkal szerződés értelmében kötelesek azok évente a Tiszától loo "fényű szálakat", azaz tutaj gerendát Egerbe vagy egyéb helyre saját szekereikkel felhordani; évente négyszer pedig 2-2 "hosszas oldalú icasos" kocsit 6-6 lóval és "jó készülettel" Egerbe küldeni. (A kasos kocsikat a püspök pesti utazásaihoz, csomagjainak szállításához vette igénybe.) Újlőrincfalva (1879 előtt Tiszahalász) 177o-ben az előbbiekhez hasonlóan tartozik fenyő szálfa és ezen kívül 48o kéve nád Egerbe, vagy máshova szállítására, de a legnagyobb teher a halfogás és halszállítás volt: Minden héten egyszer "lajt"-ban élőhalat kellett Egerbe vinniök. Nem sokkal volt kedvezőbb a poroszlói főnemesi birtokok jobbágyainak helyzete sem. Gróf Károlyi Sándor 1716-ban igyekszik a sófuvarozás terheli' súlyosbítani azzal, hogy a jobbágyok necsak "felső" birtokára, hanem Pestre, vagy Vácra is eiszállí:sák a sót. Az Orczy jobbágyok !

< i aáék-ígtarnaőrsi kastély építéséhez Tokajból Poroszlóig vízen, majd szárazon 6oo fenyőszálat elfuvarozni, A XVIII. századnak ezeket a jobbágyi szolgálatait később a földesurak készpénzre változtatták, a püspöki birtokok jobbágyai pedig úgy mentesültek a teher alól, hogy 18o4-ben a szatmári püspökség tulajdonába kerültek, ahová a nagy távolság miatt már nem lehetett a szolgáltatásokat természetben adni. A falu gazdálkodásának jellege és a földesúr-