Kriston Vizi József szerk.: A Közép-Tiszavidék népélete (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 1. Eger, 1982)

ban azonban vajmi kevés a bizonyító ereje; csak akkor használhatjuk biztonsággal az áradásokra épített gazdálkodási rendszer rekonstruálásához, ha feltárjuk a kuriózum értékű adatok összefüggé seit. Századunkban a Poroszló környéki halászat egyik fő jellemzője volt az árterület kisvizeirieK", az ártéri tavaknak a nagyobb jelentősége: a folyó-Tiszán nagyobb számmal dolgoztak tiszafüredi, tiszaörvényi halászok, mint poroszlóiak. Ennek a nagyvonalú általánosításnak azonban, csak a vízrajzi viszonyok különbségének ismeretében tulajdoníthatun.k fontosságot, hiszen POT roszlő az ármentesítés következtében viszonylag messze került a folyótól, a "különbség" tehát könnyen megérthető. Korántsem a Tiszát'" való nagyobb távolság magyarázza a kisvizek. nagyobb jelentőségét, hanem az a tény, hogy ezek a vizek még századunk elején sem elposványosodott vízállások voltak: évről-évre felfrissült a vizük és a hal-állományok. A XIX. századi ármentesítés ugyanis a dél-borsodi, dél-hevesi síkságon nem fejeződött be megnyugtatóan; csak az .' 193o-as, majd 195o-es években készültek el az itteni falvakat biztonsággá" óvó védőtöltések. Előtte ahhoz hasonló volt a rendkívül kiterjedt árterületen az áradó és apadó víz mozgása, amilyennek a XIX, századi gigantikus méretű tájátalakítást megelőzően az egész Tiszavölgyben elképzeljük. Rendkívül jellemző pl., hogy egyik négye

si adatközlőm olyan hangulatú élménytörténetekét mondott el gyermekkora, ifjúkora — az 191o-192o-as évek — vízi világáról, mesés halbőségéről, mint amilyeneket /az 5o-loo éve publikált leírások tanúsága szerint/ a múlt század közepére, első felére még emlékező öregektől hallottak néprajzos elődeink. E nosz-