Kriston Vizi József szerk.: A Közép-Tiszavidék népélete (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 1. Eger, 1982)

időre befolyásolták, bár határa a Tiszaparttal nem érintkezik. A Tisza folyásától távolabb eső néhány település /Kömlő, Tarnaszentmiklós, Tiszaörs, Nagyiván/ pedig közös birtoklástörténete révén kapcsolódik községeinkhez. A táj településhálózata a középkorban a mainál sokkal sűrűbb volt, amint azt Szabó János Győző ásatásai és történeti kutatásai bizonyítják. Elfogadva azonban Korek J

ózsef véleményét, úgy látszik, az Árpád-korban - és talán később is - a falvakhoz kapcsolódó állattartó szállásokkal is kell számolnunk és részben ezzel kapcsolatos a hálózat sűrűsége, a települések nagy száma. A tatárjárás, majd a török hódoltság megzavarta ezt a középkori településrendet és a lakosságot is jelentős mértékben szétzilálta, vagy elpusztította. A népesség XVIII. századi története újabb változásokat hozott, egyes falvak népe az ellenreformáció áldozatául esve, kénytelen volt szülőföldjét elhagyni, akik helyére új telepesek jöttek. Településeink sorsa erősen függött a földbirtokos személyétől, a birtoklás egyházi, vagy világi jellegétől. Kisköre, Tiszanána, Sarud és Ujlörincfalva az egri püspökségé, Poroszló egynegyed része az egri káptalané volt. Az egyházi birtokokat északról és délről nemesi földek határolták, így Poroszlón a Károlyi és az Orczy csaladok, Pélyen a Coburg herceg és mások birtokai. Területünk tehát főleg az egri püspökség tulajdona volt és uradalma átterjedt a Tiszán túlra is, mert Örvény és Tisza,őrs még a birtokhoz tartoztak. A káptalannak Tarnaszentmiklós es Nagyiván volt még birtoka a hevesi tájon, A feudális tulajdonviszonyokból következik az uradalmi jobbágyfalvak függősége