Kriston Vizi József szerk.: A Közép-Tiszavidék népélete (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 1. Eger, 1982)

- 6 o

;

. mázas és különböző módon díszített edényeivel mán a múlt század első negyedében jelentkezett, s a későbbi kerámiastílus szinte minden jellegzetes elemét alkalmazta. Középkori és hódoltságkori ásatások hiányában a helyi fejlődés ugyan nem tárható fel, de a többgenerációs fazekascsaládok /Katona ^agy

. Juhász Fazekas

/ esetében számolhatunk vele, A füredi református eklézsia már 1769-ben rendelkezik egy zöldmázas butykossal, melyet talán nem véletlen, hogy az egyik századeleji fazekas, Csatári Ferenc nagyapja ajándékozott az egyháznak. Az első datált darabok mázazása és állandósult díszítőelemei nagyobb-gyakorlatra utalnak, de az edények - főként a butykoskorsók, boroskancsók -, igen változatos formai megoldásokat ; követnek.^ Mindez arra utal, hogy a formaváltozatok létrehozásában a betelepült fazekasok jelentősebb szerepet játszhattak, A stílus alakulását közel ötven, részben feliratos reformkori cserépedényen tanulmányozhatjuk, melyek zöme fennálló edény /kancsó, butykoskorsó, bokály és kulacs/, A kezdeti évek butykoskorsóinak, boroskancsóinak formai útkeresése mellett igen meglepő, hogy a viszonylag új formának tartható miskakancsók biztos kézzel formázottak, plasztikus rate teik a -később szokásos helyen jelennek meg. Talán csak karcolt és irókázott technikájú díszítményeik mutatnak némi bizonytalanságot szokatlanul elhelyezett évszámukkal, később gyökeret nem eresztő ornamentikájukkal. A reformkori füredi edények mindazokat a mázakat és festékeket alkalmazták, melyek a későbbiekben is jellemezték ezt a fazekasközpon-