Kriston Vizi József szerk.: A Közép-Tiszavidék népélete (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 1. Eger, 1982)

aki 184o-ben a kukorica virágnév választásával szerepel a legénylajstromban. Bár a mázaskerámia elterjesztésében nem játszott szerepet, de itt említjük meg? hogy 1816-ban Mezőtúrról. Bezerédi Varga István települt át Iiszafüredre, s a család neve később az igen jó minőségű feketekerámia minőségjelzője /bezeréditál, bezerédikorsó

/ lett, A betelepült, s feltételezhetően nagyobb szakmai tudással rendelkező fazekasok mellett már a múlt század elején több helyi cserepessel találkozunk Tiszafüreden, közülük többen kiterjedt fazekasdinasztiák tagjai, A református halotti anyakönyv a következő fazekasokat említi ebben az időben; Tolnai Sámuel cserepes /1810-1834/, Csala János cserepes /I8081838/, Katona Nagy Sándor cserepes /l793-184o/, nemes Betes József korsós, /1823-1845/, Bezeréd

i Varga István korsós /1787-1849/, nemes Otrokócs; Károly cserepes /l8oo-1849/? Katona Nagy Líihály korsós /l788-185o/. Csatári Peren•Jl)k01 "::csináló /1800-1852/, nemes Be t e s György cserepes /17981852/, Cserepes volt még ekkoriban Pál István, a Juhász Fazekas család több tagja /István, Márton/, Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy a múlt század első felében helyi és betelepült fazekasok egyaránt dolgoztak Tiszafüreden, s kiegészitve mesterségbe álló leszármazottaikkal, már ekkoriban 8-I.0 egyidejűleg dolgozó fazekasmúhellyel számolhatunk, ami jelentősebb termelésre utal, A céhes múlttal rendelkező fazekasok már 1815-től megjelentek Tiszafüreden, az áttelepülés aránya egyúttal arra is utal, hogy már a XIX.. század elején kezdetét vette a nagyobb népművészeti központok közvet-