Kriston Vizi József szerk.: A Közép-Tiszavidék népélete (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 1. Eger, 1982)

Céhen kívüli, de a miskolci fazekascéhhel az ott tanuló, csati származású fazekasok révén némi kapcsolatot tartó fazekascentrum volt Mezőcsát. Ebben a mezővárosban kevés mester dolgozott egyszerre ; stílusa debreceni gyökerű s erős rokonságot mutat a tiszafüredi cserépedényekkel. Az előbbi fazekasközpontok között foglalja el előkelő helyét a nagy tárgyszámmal és magas művészi színvonallal képviselt tiszafüredi mázaskerámia. A stíluscsoporton belül elfoglalt helye vizsgálatát mindenképpen indokolttá tesz i. A különböző köz- és magángyűjteményekben fellelhető darabok alapján a tiszafüredi fazekasságot a múlt század elejétől tudjuk nyomon követni. Virágkora a XIX, század második felétől a századfordulóig tartott, amikor az itteni mesteremberek a díszítetlen vagy alig díszített használati edények mellett egyre több, különböző alkalomra szolgáló díszedényt készítettek. A mázas használati- és díszedények mellett továbbra is készítettek mázatlan, vörösre vagy feketére égetett használati edényeket. A mázas e-dényir. készítők legkeresettebb termékel a tányérok,.tálak, az italtartásra szolgáló különböző edények r:'a kancsók, köztük a miskakancsó, a bütykösök és a butellák voltak, A füredi cserépedények vásározás révén 4o-5o km-es körzetbe jutottak el, s igen kedveltek voltak a matyók körében. ízlésükhöz a fazekasmesterek díszítőmotívumaikkal alkalmazkodtak is, A művészi díszítésű tiszafüredi cserép-