Kriston Vizi József szerk.: A Közép-Tiszavidék népélete (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 1. Eger, 1982)

edények a gyűjtők érdeklődését már igen korán felkeltették - különböző gyűjteményekben sok szép darabjuk látható - de ennek a fazekasközpontnak monografikus feldolgozása napjainkig sem tö±tént meg. Vis

ki Károly még 1932-ben meg jelentette a gazdag képanyaggal illusztrált Tiszafüredi cserépedények című munkáját, melynek rövid bevezetője még nem tartalmazhatott elemzést, értékelést. Sokkal részletesebben foglalkozik Tiszafüred fazekasságával.a mezőcsáti kerámia kapcsán Domanovszky György, és különböző munkáiban Kresz Mária is érinti ezt a kérdést. Morvay Judit a matyók edénykészletét vizsgálva ír a füredi cserépedények készítőiről, a díszítmények mezőkövesdi elnevezéséről. A közeimúltban megjelent, összefoglaló jellegű népművészeti, népi díszítőművészeti munkák minden esetben értékelő elemzés és gazdag képanyag kíséretében mutatják be Tiszafüred fazekasságát, Tiszafüred fazekasai eddigi ismereteink szerint céhbe nem tömörültek, csak a céheket a múlt század utolsó negyedében felváltó ipartársulat tagjai lettek. Némi céhes kapcsolattal azonban rendelkeztek, mely éppen a mázas kerámia feltételezett meghonosodásakor, a múlt század első felében mutatható ki. Az utóbbi I0-I5 év gyűjtése során néhány korai, 185o előtt készített füredi cserépedény került elő, mely arra figyelmeztet, hogy az itten±*T"azekassag a korábbi szakmai véleménytől eltérően már a múlt század első negyedében elindult azon a fejlődési úton, mely harmonikusan olvasztotta magába a hódoltság korának díszítményeit a színgazdagabb, karcolásos /sgraffiato/ technikájú, geometrikus