Kriston Vizi József szerk.: A Közép-Tiszavidék népélete (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 1. Eger, 1982)

látszik, a kettő közül az utóbbi hatás volt eredményesebb, főként azért,' mert ezt az egri, egyházi földesűri-hatóság közvetítette, ugyanakkor az államigazgatási kötelékek is ebbe az irányba hatottak. Végezetül választ igyekszem adni arra a kérdésre, hogy a Poroszlói Tiszatáj falvai mennyiben tekinthetők csoportnak és mi határozza meg e csoport összekapcsoló vonásait. Vizsgálataim lényegét nyolc témába sűrítve és az érdekelt tájat tizenegy településre bővítve, a következő kép alakul ki. A nyolc témát további két, fejezetre osztva, az egyik a konkrét adatok alapján kétségtelenül megállapítható, elsődleges kritériumok fejezete , a: másik a néprajzi gyűjtés útján nyert /és nem mindenütt kutatott/ másodlagos kritériumok csoportja. Az elsődleges kritériumok: közvetlen kapcsolat a Tiszával, egykori egri egyházi birtokhoz tartozás, római katolikus vallású lakosság és történetileg kimutatható szálláskertes települési forma. A másodlagos kritériumok: a tüzelős ól északi jellegű megnevezése /istálló/, a ház középoszlopának palóc formája és a belőlfűtős kemence elterjedésének nyomai. Az adatok első fejezete e csoportszerű összetartozásra utal, a második az északi hatás nyomait mutatja ki, A nyolcadik elem-, a ház téglavörös festése pedig egy újabb keletkezésű körzetet határol el, ami azonban nagyjából fedi a Poroszlói Tiszatáj fogalmát. Elemzésünk azzal a következtetéssel zárul, hogy a Poroszlói Tiszatáj a természeti körülményeknek, a történelmi előzményeknek