Kriston Vizi József szerk.: A Közép-Tiszavidék népélete (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 1. Eger, 1982)

jellemzők egyéb vonások eltűnése után is tovább élnek. Példa erre, hogy a boldoganyának nevezett oszlopot kutatásunk már csak az alföldi, sík vidéken találta meg /Füzesabony, Szihalom, Adács, Poroszló/, de északon csak emlékeit gyűjthettük. A harmadik magyarázat szerint, egyes északinak minősülő elemek jelenlétének nemcsak etnikus okai vannak, hanem egy uradalom hatásával és a kultúra katolikus jellegével kell számolnunk. Ezek kétségtelenül elkülönítő jegyek pl. a Tiszántúl műveltségi körzeteatől. A református őslakosság és a részben új-telepes katolikusok;kultúrája közötti különbségeket csak mélyebb kutatás tudná feltárni. Ilyen külsődleges differenciák a ház oromdíszekben a kereszt és a virág, illetve tulipán, vagy a kony ha kisajtajának református "verőce" és katolikus "rács" megnevezése. Ilyen továbbá az istálló két formájának keveredése elnevezésben és haszna latban, Egészen egyértelmű azonban az előtornác és a homlokzatok téglavörös festése, ennek elter jedése ugyanis területünkön belül csak az egykori egyházi uradalmak falvaira jellemző. Bár ez a jelenség ebben a században tűnt fel, magyarázatát csak további kutatás adhatná meg. A Poroszlói Tiszatáj népi műveltsége - a vizsgált ágazatokon belül - meghatározó módon az Alföld, pontosabban a délhevesi síkság műveltségi körzetéhez tartozik, amit földrajzi helyzete és ezen belül a Tiszához való közelsége, azzal hosszú idők során kialakult sokoldalú kapcsolata indokol. Ezt a kulturális alapréteget két irányból érte ráhatás: a tiszántúli, részben egykor Heves és Külső-Szolnok megyei terület lakossága részéről és az észak-hevesi, többnyire palóc jellegű kultúra részéről. Úgy