Kriston Vizi József szerk.: A Közép-Tiszavidék népélete (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 1. Eger, 1982)
sebb kőműves munkára volt szükség, amit helyben főleg tiszanánai, poroszlói, sarudi és pélyi mesterek szolgáltattak. E Z en túl azonban a tájon kívülről is vállaltak kőművesek munkát, így a mai Szolnok megyéből. Tiszanánán emlékeznek vissza arra, hogy milyen jó hírük volt egyes falvak kőműveseinek: "Abádszalók, Szentimre, - vármegye szemefénye" tartotta a szólás. Ezek a falvak akkor még Heves megyéhez tartoztak. Kiskörén a tiszaburai és jászszentandrási mestereket kedvelték, amint erről már előbb, a konyha tárgyalásakor szóltam. Visszatekintve az eddig elmondottakra úgy tűnik, hogy a poroszlói Tisza táj településeit egyes természeti, történeti és néprajzi jellemzők összetartják és egyben elkülönítik környezetüktől. Ez a megállapítás alkalmas arra, hogy tovább lépve, településeink egymás közötti és kifelé megnyilvánuló kapcsolatait szemügyre vegyük és vizsgáljuk meg ezek intenzitását: mely kapcsolatok szóró-' sabbak, melyek határozzák meg és milyen irányban a táji vagy kulturális összetartozást. A természeti meghatározók között a Tisza folyó a történelem előtti időktől fogva jelenlevő, elsődleges jelentőségű éltető és összetartó erő. A folyó hatása úgy, mint életlehetőség, mint nyersanyag forrás, mint közlekedési, teherhordási út és eszköz meszsze túlterjed vizsgált területünkön. Ez a szerep a technika fejlődésével fokozatosan visszaszorult, de végül is nem háttérbe, A honfoglalást követő századokban a Tisza nem választó vonal, hanem összetartó kapocs volt
