Kriston Vizi József szerk.: A Közép-Tiszavidék népélete (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 1. Eger, 1982)

tották és meszelték. Archaikus az oromzat, a "fürfal" díszítési módja Pélyen, ahol az egysze> rű, tapasztott felületen a padlásluk keretét és az oromzat szegesét hamus mésszel húzták ki, s így galambszürke lett. Feltételezhetjük, hogy ez a módszer az ágasfás oromzatok időszakából maradt meg. A deszka oromzatok alkalmazása is tutajozással függ össze, így elvileg a XVIII. század közepe óta készülhe

ttek. Erre vall egy 175 3 évszámos ház Pélyen, melyről a hagyomány tudósít. Ezek az oromzatok egyszerűek voltak, díszítésük csak jóval később kezdődött és területünkön - mint az egész alföldi nagytájon minden faluban elterjedt, A legkorábbi példát Tiszanánáról ismerjük 1858 évszámmal, de egyes falvakban csak később jelenik meg. Pélyen például csak 1900 körül kezdték a deszka oromzatot díszíteni, "cifrázni", de 192o után viszszatért az egyszerű oromzat divatja, A legszebb, leggazdagabb

an díszített példányokat Tiszanánán írtuk le: a sima, állóhézagos deszkák fölött, az oromzat háromszögében napsugaras motívummal /1858-1868/. Ezeket a házakat jómódúak építhették, akik később valószínűleg gazdasági okokból nem modernizáltak és nem cserélték fel őket a századforduló kontytetős, oldalával az utcára forduló háztípusával . A deszka oromzatú házak egyik jellemzője területünkön az erősen előrenyúló eresz, amit fa "lábak" támasztanak meg. Ujabb fejlődés, hogy a lábakat, faoszlopokat mellvédszerű ráccsal kötik össze és így kisebb, a házhoz tartozó, zárt területet alakítanak ki a'ház előtt többnyire sziesztázás, beszélgetés .-céljára. Az előtornác, Kömlőn "ásító",