Kriston Vizi József szerk.: A Közép-Tiszavidék népélete (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 1. Eger, 1982)

konytyolt nyeregtetővel. Pélyen a kontytetőt "farhorgos"-nak, a 1ek

ontyoltat sápott"-nak, a nyeregtetőt "fésűs"nek nevezik és 1955-ben mind a három formát készítették. A legújebb fej lődés, mint tudjuk, a konty és a sátortetőnek kedvezett, a mai házak mind így épülnek. A lakóház utca felé forduló, reprezentatív véghomlokzata számos formai változatban jelenik meg. Minthogy a tetőszerkezet hatással van a véghomlokzatra, az egyenes ágasfás szerkezetek velejárója a fallal összefüggő homlokzat, amelyen maga az ágasfa dominál és mellette egyetlen, kisebb méretű ablak töri meg csak a fal felületét. Az oromzaton 1-2 padlásluk nyílik. Ezt az elrendezésű homlokzatot községeinkben egyedül Poroszlón figyelhettük meg néhány épületen, de Újlőrincfalván az egyik ollótalpas ház elején is egyetlen ablak volt, talán az ágasfás ablak hagyományát őrizve. Kőkeretes ablakokat csak a gazdagabb községekben, Tiszanánán és Sarudon találtunk. A legrégibb ilyen ablak készítési ideje 1858 /Tiszanána/, utolsó dátumunk pedig 188o. A kőkére tekét demjéni kőfaragók készítették és szállították a helyszínre. A kapcsolat kézenfekvő, meri Demjén is az egri püspök birtoka volt, a kőfaragók pedig az uradalommal kötött szerződés értelmében dolgoztak. Sarudon, Tiszanánán, Kiskörén a homlokzatot kosáríves, beépített kiskapu is díszíti. Megjelenésük első időpontja 1868 /Tiszanána/, de még 19 35-ben is divatban van /Kisköre/. Az egyenes ágasfával szerkesztett házak oromzatát növényi anyagokból /nád, Vessző, napraforgó szár/ fonták, tapasz-