Kriston Vizi József szerk.: A Közép-Tiszavidék népélete (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 1. Eger, 1982)

dos északi területekről származott, A másik két püspöki falú: Tiszanána és Tiszahalász református lakossága a XVIII, század utolsó harmadáig érintetlen, mert az elsőt nagy határa, gazdasága, a másodikat szegénysége mentette meg ettől a sorstól. Itt csak részlegesen cserélődött ki a falvak népe, a reformátusok egy része a helyén maradt. Tiszanánáról 1771-ben lo2 család vándorol el és 1773-ban telepednek helyükre az új lakosok, Tiszahalászon az időpont egyenlőre ismeretlen és a betelepülők származáshelyét sem ismerjük. A kiskörei és sarudi telepítés tapasztalataiból arra lehet következtetni, hogy az új lakosság nem távoli vidékekről költözött ide, hanem szomszédos, vagy egészen közeli területekről, olyan tájról, amely többé- kevésbé része ennek a Tisza menti kistájnak, így részese az itt lakók népi kultúrájának, A változás tehát nem olyan nagy jelentőségű, amint az írott források alapján feltételezhető. Nézetem szerint ez a lakosságcsere mechanizmus visszavetíthető a korábbi, hasonló folyamatokra éÉ elsősorban a török hódoltság alatti migrációra. Valószínű, hogy a hódoltság végén az összeírásokban megjelenő új népesség nem is annyira új, a jobbágyok a háborús időkben többször is helyet cseréltek, de a kistáj népessége zömében túlélte ezt az időt és belőle sarjadt ki az újkor népe. Annak ellenér, hogy a történeti források a lakosság középkori folyamatosságának megszakadását sugallják, a települések egy része helyét nem változtatta meg. Poroszló, Sarud és Kisköre települési kontinuitása kétségtelen, Pélyé valószínű, a másik két falu helyének megváltozására pedig történeti adatok vannak. Tiszanána a református egyház első anyakönyvé-