Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2005)

B. Gál Edit: Az Orczy-kastély építés- és birtoklástörténete

Mérgesbe ömlő vékony erecske, mely a mai Török Ignác utca déli sarkánál fordul a térre, ennél följebb azonban nem követhető. Az 1891-es térképen már ez sem látható. A mai Koháry utca keleti oldalának telek-kiosztása a 19. század elején kezdődött, amikor is Barna János, Kozmáry János és Medveczky János kapnak egy-egy házhelyet a Haller örökös gr. Szerdahelyi Páltól és feleségétől br. Hunyady Annától. Ez előtt, még az első katonai felmérés térképén is csak kerteket látunk, melyek sövénnyel voltak körül kerítve. Az 1860-as évekre már teljesen felosztott ez a rész, s a Búzapiacra belépő Mérges vonaláig szabályos szalagtelkes utcavonal alakult ki. A Szent Erzsébet templom mögötti terület egy részét a régi temető-hely foglalta el, míg a többi rész, egészen a Belső-Mérgesig beépítetlenül állt, s jobbára szemétlerakó helyként szolgált. 1852-ben parkosították, s egy szép sétateret hoztak létre, melyet az 1860-as években Széchenyi-ligetnek neveztek el. A téren keresztül út vezetett a kastély gazdasági épületeihez. Ezt a 4482 m

2 területű ligetet jelölték ki 1898-ban az újonnan felépítendő nyolcosztályos gimnázium helyeként. 1725-ben elrendelte a tanács, hogy a baromvásárnak a városon kívül kell lennie. „... az Egri út mellett való képnél kezdődvén az barom Vásár az kétt Mérges között fel épen Tekintetes Stöetzel Christoph Úr kertéig ... " tartson. Ma ez a Dobó István - Zöldhíd - Széna és Egri utcák valamint a Külső-Mérges által körbezárt területre esne. A Vasút utca és a Kossuth L. utca torkolatának környékén állhatott 1767-ig, a benei kápolna felépítéséig a Szent Mihály kápolna, melyet 1709-ben a gyöngyösi nagy pestis megszűnésének emlékére emeltek, s ahová búcsút is vezettek. 1759-ben a város ide vette remetének Fráter Felixet, aki a kápolna mellett lakott. Az 1700-as évekbeli térképen szerepel mind a kápolna, mind a mellette lévő remetelak. Az 1760-as évek végén az egri püspök elrendelte mindkét épület lebontását, mely ekkor egészen biztosan megtörtént, hisz az 1784es első katonai felmérésen - mely minden objektumot feltüntetett - már egyik sem szerepel. A Belső-Mérgesen, a kastély sarkánál lévő kőhídtól keletre eső terület szinte teljesen üres volt. Az 1927-es térképen már megjelenik az 1913-14-ben épült járásbíróság ma is álló épülete az út bal oldalán, a többi rész azonban csak ezt követően népesült be. így fejlődött tehát a város az 1700-as évek elejétől a századfordulóig. Az Orczy bárók Gyöngyös XVIII-XIX. századi története szorosan összefonódik a több mint két évszázadon át birtokos Orczy család történetével. Honnan származik ez a család, hogyan szerzett birtokokat Heves megyében, s hogyan lett a Mátraalja meghatározó földbirtokos famíliája? A XVII. század végén, XVIII. század elején a magyarországi nemesség átformálódása vette kezdetét. A régi főnemesi családok részben kihaltak, részben a Rákóczi-szabadságharcban tanúsított magatartásuk miatt kegyvesztettekké váltak. A köznemesség soraiból egy újonnan kialakuló birtokos arisztokrácia emelkedett fel, amely a hivatali pályán szerzett érdemeivel, s ezzel együtt az udvarral szemben tanúsított hűségével szerzett jogot a főnemesség soraiba való belépésre. Ezen felemelkedő köznemesség egyik képviselője az Orczy család. Az ősök a XVI-XVII. században Vas és Somogy vármegyében Arczi, Arczill, Orczill néven még kisnemesi sorban éltek. 1536-ban Orczill Jánosnak birtokrészei voltak Besenyőn,