Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2005)
B. Gál Edit: Az Orczy-kastély építés- és birtoklástörténete
Ian u. 2.), s a század végén emeli leánya a Szt. Bertalan templommal átellenben, a Vörös Ökör fogadó helyén földesúri házát. A földesúri rezidenciák mellett többek között megépült a városháza, a vármegyeháza, s a Piac tér déli végét lezáró Három Rózsa vendégfogadó. A város a XVIII. század folyamán folyamatosan fejlődött. Ezt a növekedést bizonyítja az I. katonai felmérés is, amelynek várostérképe már kőházakkal beépített belvárost mutat. (2. kép) A házak általában földszintesek, s csak néhány, a központban álló földesúri rezidencia egyemeletes. 1750 és 1783 között az oppidum területe duplájára növekedett. A domborzati viszonyok miatt a település terjeszkedésének iránya hosszú évszázadokon keresztül a déli és keleti irány volt. 1 Az 1700-as évekig a magyarországi úthálózat bizonyos változásokon ment keresztül. Kissé eltolódtak a főútvonalak, s ezzel egyes települések gazdasági színvonala is emelkedett, míg néhányé visszaesett, ahogy belekerült illetve kilépett a kereskedelem vérkeringéséből. A 18. század végén az első katonai felmérés szerint a megye egyik legjelentősebb országútja a Hatvan-Hort-Gyöngyös-Visonta-Kápolna-Eger vonal, melyek egy részét postaútként is jelölik. Erre szinte majdnem merőlegesen fut rá északról a Pátervásárát illetve Sirokot Gyöngyössel összekötő út, melynek Párádtól városunkig terjedő szakasza országútként szerepel. Vonala nagymértékben megegyezik a Mátrafüreden keresztül menő, a Mátrát átszelő jelenlegi úttal. Ezzel egyidőben szinte „kiesett a forgalomból" Vámosgyörk, illetve alsóbb rendű úttá vált a Pásztóról Patán keresztül Gyöngyösre vezető szekérút. Az országos főútvonalak áthelyeződésével tehát Gyöngyös bekapcsolódhatott a kereskedelmi vérkeringésbe. Jól mutatja ezt a fent említett XVIII. századi térkép is, melyből leolvasható, hogy az utazó, kereskedő Hatvan felől a Csapó utcán (ma Jókai utca) keresztül érkezett a településre, majd a Piarc utcából (ma Főtér) keletre fordulva a Bene utcán át, az Egerbe vivő szekérúton (ma Kossuth Lajos utca keleti fele) hagyta el a várost. A XVIII. század közepétől kezdve tehát bizonyíthatóan fontos útvonala lett ez Gyöngyösnek, s a térkép alapján feltételezhetjük, hogy az utak szélessége sem nagyon változott. Ebből adódóan a Piac tér mellett a település másik két, az 1700-as évek elején már teljesen beépült utcája a Csapó, tehát a mai Jókai és a Bene vagyis a mai Kossuth Lajos utca volt. Az 1700-as évek második felében a népesség számának emelkedése kihatott a város területi növekedésére és arculatára is. Kialakult a mai Dózsa György, illetve Vezekényi utca. A Kis Hóstyának nevezett városrész a mai Mátrai út vonalától a Belső-Mérges patakig terjeszkedett. Tőle északra kialakult a Miklósvárosnak nevezett negyed. Nyugati irányba terjeszkedve benépesült a mai Deák Ferenc és a Damjanich utca, a Nagy-patak mentén a Víziváros és a Sziget városrészek. A vásártér (Búzapiac, ma Koháry út) körbeépítésével megindult a város keleti terjeszkedése is. A XIX. század elején, a Haller örökösök, a Szent Erzsébet templomtól délkeletre lévő kertjükből házhelyeket osztottak ki. Ekkor 1810-181 l-ben kezdődött meg a mai Koháry utca keleti felének beépítése, amely részben határolta, részben része volt az egykori ún. Búza piacnak. E „vásár térnek kiterjedése a Fehér bárány fogadó és Férfi Ispitály közötti utczától a Zöldhíd fele azon útcza végig, mely a Kolostor kert kőfallal egy vonalban fekszik és hol a Mérgesben a Dolinka beleszakad tészen 5094 nsz. ölt. " Ez a leírás 1856-ból származik. Ekkor javasolta Bahó János városi mérnök, hogy a „Dolinka pataknak 230 folyóöl hosszán rendezése a térnek tagosítása miatt czélszerűbb alkalmazása, annak kivágása, medrének lapos helyekre elhordása s mostaninak betöltése. " A szintén Bahó János által készített 1860-as évek közepén készült városi térképen még látható egy, a tér déli végén a 1 B. HUSZÁR Éva 1997. 68.