Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2003)

Hajagos József: Gyöngyös helyzete és szerepe a szabadságharcban 1849 tavaszán

az a vád, hogy fásultan, kedvetlenül viseltetett a nemzeti ügy iránt. Ennek némileg ellentmond Leiningen naplójegyzete, aki a következőképpen örökítette meg dandárjának a bevonulását. „A város előtt Görgey fogadott, a dandár elléptetett előtte. A csapatok már tudták, hogy őa fővezér, és leírhatatlan öröm tört ki, mikor meglátták. Annak a három zászlóaljnak, melyet vezettem, minden jó magyar ismerte a nevét, és bevonulásunk igazi diadalmenethez hasonlított. Földvárynak engedtem át a nap dicsőségét, és magam észre nem vett néző maradtam. De Károly bácsi (Földváry Károly őrnagy, a 3. honvédzászlóalj parancsnoka - H. J.) csak azon föltétel alatt akart elfogadni egy babérkoszorút, ha tisztelt kommendása, ahogy nevezett, egy annál is szebbet kap. Fölfedeztek, s egy szép hölgy átadta nekem a koszorút néhány szép szó kíséretében. Átvettem és a 3. zászlóalj lobogójára akasztottam, a hölgynek pedig azt válaszoltam: 'E megtisztelő ajándék látása minden csatában vitéz tettekre fog buzdítani; erre a derék zászlóaljra bízom a kincset. ' - Amint tovább mentünk, teleszórtak virággal, még az ágyúkat is földíszítették. Nem volt ez hivatalos hódolat, nem készült előre; a legszebb lelkesedés sugallata volt. "

17 Leiningen kellő kritikai érzékkel rendelkezett, így vélhetően most sem tévesztette meg érzelmeit a látvány. így azt is fel kell tételeznünk, hogy a többi alakulat is hasonló fogadtatásban részesült, nem beszélve a tábornokokról, akiket megelőzött hírnevük. Mint említettük, a katonákat házaknál szállásolták el. Egy házba gyakran 10-15 honvédet helyeztek el, ami természetesen komoly zsúfoltságot eredményezett. Ez azonban nem jelenthetett újdonságot a város számára, mert február végén és március első napjaiban ezt már megtapasztalta, csak éppen a császári hadsereg részéről. A zsúfoltság a köztereket is jellemezte, mert rengeteg ágyú, valamint társzekér is érkezett az alakulatokkal, amelyek a szélesebb utakon és tereken lettek elhelyezve. Március 31-én és április 1-én a korábban csendes utcákat is vonuló katonák tömege lepte el. Ez a nagy létszámú katonaság azonban nemcsak azért volt elviselhetőbb, mert magyarok voltak. Ehhez hozzájárult az is, hogy Gyöngyösön való tartózkodásuk idején az élelmezés terén nem jelentettek olyan súlyos problémát, mint a korábban átvonuló császári alakulatok. A magyar hadseregnek ekkorra már kiépült egy viszonylag jónak mondható élelmezési ellátórendszere. Még Vetter Antal altábornagy március 21-én felállította Danielis János ezredes vezetésével a főhadbiztosságot. Ennek keretében működött az élelmezési főhadbiztosság Baudisz József őrnagy irányításával. E katonai szervvel működött együtt az élelmezési kormánybiztos, amely tisztséget Halasy Kázmér töltötte be, aki korábban a megye Tiszai járásának egyik alszolgabírája volt. Halasyra hárult a természetbeni ellátáshoz szükséges készletek beszerzésének rendkívül nehéz feladata. Ezt egyedül nem is tudta elvégezni, ezért ebben támogatták az érintett területek kormánybiztosai. Heves megye kormánybiztosának, Repeczky Ferencnek is ez tette ki tevékenységének jelentős részét, s ebben működött közre kormánybiztosi segédként Lipcsey Imre és Radies Miklós is. A készleteket központi raktárakban halmozták fel, s azokból folyamatosan történt az utánszállítás a hadsereg részére. A készleteket nagy területről halmozták fel, szinte az egész Tiszántúlról. Természetesen Repeczky Heves megye ellenségtől meg nem szállt területein is folytatta az élelmiszerek begyűjtését, ez azonban Gyöngyöst nem érintette. A fősereg legnagyobb élelmiszerraktára Tiszafüreden volt, s a négy hadtest úgy érkezett meg Gyöngyös környékére, hogy onnan megfelelően el voltak látva élelmiszerrel, pl. kenyérrel és hússal. A magukkal hozott készletek elapadása és az utánszállítási nehézségek csak Gyöngyös elhagyása után jelentkezett problémaként a hadsereg számára. Természetesen áprilisban már 17 LEININGEN-WESTERBURG Károly 1979. I. k. 132-133.