Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2003)

Hajagos József: Gyöngyös helyzete és szerepe a szabadságharcban 1849 tavaszán

Gyöngyösnek és környékének is részt kellett vennie a hadsereg ellátását biztosító raktárak feltöltésében. Gyöngyösön pl. egy kenyérraktár létesült.

18 A katonák egyébként közvetlenül csak a kenyérjárandóságukat kapták meg, más élelmezési cikkeket, így pl. a húst, zsoldjukból kellett megvásárolni. Ezt biztosította a markotányosok hálózata. Az élelem elkészítését a katonák vagy maguk oldották meg, vagy megfőzették szállásadóikkal. Vélhetően ez az utóbbi lehetett az általánosabb gyöngyösi tartózkodásuk idején. Külön problémát jelentett a katonák italfogyasztása. A katonáknak meghatározott napi fejadag járt, így pl. borból 1 pint (= 1,69 1). A szükséges bor beszerzését Repeczky március második felében Eger környékéről igyekezett eszközölni, de a hadsereg Gyöngyöshöz történő előrenyomulásával ebbe a Mátraalja is be lett vonva. S miután borból sosem elég, a katonák fejadagjukon kívül is fogyasztottak jócskán, amelyet a helyszínen szereztek be. A túlzott italfogyasztás eredményezhette a fegyelem meglazulását is, de erre vonatkozó kirívó adat nem áll rendelkezésünkre. Egyébként a VII. és a III. hadtest alakulatai a fegyelem vonatkozásában a legjobbak közé tartoztak. A legfeljebb 2 napos városban való időzése a katonáknak eleve is a minimálisra csökkentette a kihágások lehetőségét. A várost és a polgárokat leginkább vagyoni téren érhették károsodások. így pl. a honvédek sem kímélték meg a város erdeit. Igaz a városi erdők prédálásában a helyi lakosság is részt vett, kihasználva, hogy a hatóság képtelen volt ellenőrző és büntető feladata ellátására.

19 A katonák természetükből eredően a lehetőségeikhez mérten szórakoztak is. Ez alól nem voltak kivételek a tisztek sem. Egy ilyen tiszti csínyt örökített meg Görgey István, aki március 31-én Ernst Poeltenberg ezredes, valamint Kossuth Sándor és Posta Ferenc őrnagyok társaságában Hortról berándult Gyöngyösre, ahol ebédre Almásy Pál képviselő özvegy édesanyjához voltak hivatalosak. A helyszín az Almásy-ház. „Báró Üchtritz Emil huszár-alezredesünket ... már ott találtuk. Bemutatás után társalgás folyt, melynek bájt egy szép kis lány csevegése kölcsönzött, - egy legfölebb 16 éves gyermek, Berzeviczy kisasszony, Almássynénak közel rokona. Közülünk a legszebb legény Posta Ferenc őrnagy volt, s neki a nők hódítgatása tanult mestersége. 0 legott annyira lefoglalta a fiatal hölgyet, hogy a ház asszonyának szemefüle, figyelme észrevehetőleg megoszlott Posta udvarlása közt és köztünk többiek között. " A ház asszonyának „ társalgása - erőltetett nyájassággal - szórakozott lett. Emlékeztetett a kotlós tyúkra, melynek kacsa fia veszélyes tócsában lubickol. Ez ideges bögyös aggodalom egy nagyvilági múltú agghölgy arcán, aki maga hihetőleg sokat tapasztalt hosszú életén keresztül — és ellentétben véle a rá sem figyelő, tőle elfordult fejecskével Postán fölségesen elmulató kis ártatlanság - oly erős természetes komikummal bírt, hogy bennünk gyöngédtelen harcfiakban fölpezsdült a pajzán katonai jókedv. " Míg Posta őrnagy szakértelemmel udvarolt, adoma adomát követett, amelynek végül a ház úrnőjének asztalbontása vetett véget. A vendégek nem sértve tovább az illendőséget hamar elköszöntek, s az Almásy-háztól kellő távolságra érve „szabadjára eresztett homéri kacajban" nyertek megkönnyebbülést.

20 Vélhetően ez nem egyedi esete volt a honvédek széptevésének, s az idősebb hölgyek, családanyák aggodalmának. Vélhetően nem csak Berzeviczy kisasszonyra voltak hatással honvédjeink. A kikapcsolódásra, legalább is a tisztek körében, lehetőséget teremtettek a hivatalos, és nem hivatalos katonai ceremóniák. Erre Gyöngyösön több alkalom is kínálkozott. Amikor a III. 18 CSIKÁNY Tamás 1998. 98-99., MOL H 75 HM 1849:8369. (Ámon Ferenc százados, tábori biztos 1849. március 27-i jelentése), 1849:10 253 (Repetzky Ferenc 1849. április 14-i jelentése). 19 MOL H 2 OHB 1849:4114. (Repetzky 1849. március 21-i jelentése), HAJAGOS József 1998. 529., dezséri BACHÓ László 1939. 81-82. 20 GÖRGEY István 1883-87. II. k. 55-57.