Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2003)

Hajagos József: Gyöngyös helyzete és szerepe a szabadságharcban 1849 tavaszán

Miután a tiszafüredi átkelő időközben járhatatlanná lett téve, Görgei március 14-én Tokajnál kelt át a Tiszán, majd Miskolcon át előrenyomult Mezőkövesd felé. Tiszafüreden csak egy zászlóalj maradt hátra biztosító erőként. A borsod-hevesi térségben az ellenséges csapatok részéről ekkor csak a Georg Ramberg altábornagy parancsnoksága alatti hadosztály tartózkodott, amelynek létszáma kb. 8000 fő volt. Január-február folyamán ez a hadosztály követte több napi menettávolságra lemaradva a Felvidéken visszavonuló Görgeit, s csak a kápolnai csata után érkezett Miskolc térségébe. Innen Mezőkövesden át Heves felé vette menetirányát, hogy összeköttetésbe kerüljön Windisch-Grätz főerőivel. Ezek azonban időközben ismét visszahúzódtak Gödöllő-Nagykőrös térségébe, csak Gyöngyösön maradtak vissza kisebb kötelékek a kórházak és a raktárak biztosítására. Görgei csapatainak megjelenése előtt számukra csak Oroszhegyi Józsa pesti gerillái jelentettek veszélyt. Az alig 200 fős gerillacsapat február végén vette be magát a Bükk és a Mátra hegyeibe, s több sikeres rajtaütést hajtottak végre, pl. március 7-én Felnémetnél, 8-án pedig Makiárnál. Március 10-én a gyöngyösi helyőrséget is megtámadták, sajnos erről nem állnak rendelkezésünkre részletek. Mindenesetre március második felében Görgei számára kedvező feltételek alakultak ki a császáriak feletti győzelemre, mert csapatainak létszáma (különítmények nélkül kb. 15 000 fő) azokét jelentősen meghaladta. A siker azonban elmaradt. Egyrészt Ramberg nem várta meg a magyarok támadását, hanem időben elvonult Hevesről Jászberény felé, másrészt nem járt sikerrel a magyar főerők előrenyomulása.

2 Vetter altábornagy parancsnoksága alatt az I., II. és III. hadtestek március 16-17-én Szolnoktól délre, Cibakházánál keltek át a Tiszán. Miután azonban Vetter arról értesült, hogy Nagykőrösnél az ellenséges főerők állomásoznak, egy haditanácsot hívott össze, amely a Tisza mögé történő visszavonulásról döntött. El akarták kerülni a kápolnaihoz hasonló találkozó ütközetet. Vetter ezek után Tiszafüredre rendelte a főerőket, hogy ott átkelve Gyöngyös térségében összpontosítsa ellentámadásra a főerőket. Haditervét Kossuth jelenlétében március 27én fogadták el a hadtestparancsnokok (Görgei Artúr, Damjanich János, Aulich Lajos, Klapka György) részvételével tartott haditanácson. A csapatok Gyöngyös térségébe történő felvonultatása azonban Vetter nélkül ment végbe, mivel március 28-án betegsége miatt szolgálatképtelenné vált. A menetparancsokat megbízott táborkari főnökként Klapka ezredes adta ki.

3 A magyar főseregnek a Tisza mentén történő többszöri ellentétes irányban történő vonulásai óriási terhet róttak a megyére. (A megyéhez tartozott Tiszafüred, Szolnok és Cibakháza is.) A legnagyobb terhet az élelmezés, a beszállásolás, a katonai szállítások és az előfogatok kiállítása jelentették. Embert kellett biztosítani az átkelőhelyek építéséhez és az utak karbantartásához is. Mivel a Tisza mentén szinte csak a töltéseken lehetett közlekedni, azokról több esetben az esőzések után el kellett távolítani kézi erővel a sárréteget, hogy a katonaság, különösen az ágyúk és a társzekerek, közlekedni tudjanak rajta. így március végére a megye Tiszai járása olyannyira igénybe lett véve a katonaság által, hogy arra, mint ellátó bázisra a továbbiakban nem nagyon lehetett számítani. így a magyar katonai és politikai vezetésnek már csak erre való tekintettel is meg kellett kezdenie az ellentámadást, hogy területet nyerjen.

4 2 GÖRGEY István 1885-1888. II. k. 30-47. Oroszhegyi Józsa tevékenységére - március 15-i jelentése, közli KÖZLÖNY 1849. március 18.; Szemere Bertalan március 9-i jelentése (MOL OHB 1849:3163, közli HERMANN Róbert - PELYACH István 1990. 413-414. » HERMANN Róbert 1996. 23-24., KEDVES Gyula 1996. 38-40. 4 HL Tgy. 2256. (Vetter parancskönyvének gépelt másolata, 145., 149., 150., 151.), MOL H 110 RFI 3. d. 236., 237., 238., 247., 251.