Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2003)
Veidner Tibor: Gyöngyös város gazdaságpolitikája a XVIII. század első felében
VEI. A harcos század gyöngyösi embere sem tud nyugodtan bekopogni a természet örök csodájának alvó titkaihoz, ámbár bányakincsekben meglehetősen gazdag, főképp kőben. A farkasmályi és benei kőbányákhoz jól kiépített utak vezetnek, ahol nemcsak a város, hanem észak-alföld kőszükségletét is termelik a nagyobb építményekhez, templomokhoz. 107 A kővágás dézsmával jár, melytől csak az egyház céljaira feltett kő mentes, máskor elárendálják, de ingyen sohasem engedik. Hordáshoz a tanács előzetes hozzájárulása szükséges. A kőbányászat mellett még a szénégetés fejlett, a gyöngyösi nagy laposon belüli szénégetőből hordják a szenet. 108 IX. A szociál birtokjogban az üzemági egységre épülő mezőgazdaságpolitika, gazdaságoltalom -és védelem sarkalatos intézményében látta jogalanyi értékcélját, háborúban és békében egyaránt. A város mint katonai állomásozások állandó fészke és átvonulási helye, a beszolgáltatásoknak vármegyei fő részese, szőlő- és szántóföldeken ásott 20-30 mérős vermekben, pincékben, elvont falakkal oltalmazza önellátó és felesleg készletét. Nem kevésbé itt talál óvóhelyre a különféle dézsmálási terhek elől elrejtett termésmennyiség is, amit megtalálás esetén lefoglalnak, míglen jelentkező gazdája levonással visszanyeri. 109 Az önvédelmi javak harca mellett a közérdekű intelmi rendeletek is kifejezésre jutnak. Erdők, mezők gyújtogatásáért egy évi börtön és minden kántoron 100-100 pálca jár, ha pedig nem tudják kézre keríteni, a bírót két esküdttársával vasra verve Egerbe viszik. A gazdagabb fűtermésért a pusztában való égetést, a szomszédok előzetes tudomásul vételével azonban szabadon engedik, míg a veszedelmesen égő részek oltására az egész helyiség kivonulni köteles. 110 A pipások „pro hic et sunc" pipataxát nem fizetnek, de kiváltképpen a szolgák az istállókban, kertekben, csűrök és gabona körüli dohányzásért a „sub poena 12 laculorum" avagy 30-50 pálcával sújtanak. A vasár- és elrendelt ünnepnapok megtartása szigorúan kötelező minden rendbelinek. 111 A mezőgazdaságban kiterjedten érvényesülnek a termelés alkotta kötelező védelmi törvények. Az osztásföldeket aki Szent György, illetve Sarlós Boldogasszony legfeljebb Szent István napjára fel nem szántja, avagy nem barázdálja: a parlagokat bárki, ahol tetszik forgathatja a városnak fizetendő dézsma fejében. A halaszthatatlan gazdasági munkák idején és a munkáshiány megakadályozására csak szolgabírói engedéllyel lehet átmenni más vármegyébe, a gazdáknak 12 garas, a míveseknek 100 pálca büntetés alatt. 112 A betakarítások és szüret idejének áthágását jelentik az uraságnak, de termését veszni hagyó büntetést kap a consiliumtól. A víznek más földre való eresztése, ha az vízjárásokon, dűlőutakon is mehet, a kijelölt utaktól eltérő földeken járkálni tilos! 113 A vetések, keresztek között a tarlón marhajárás, különösen ló, juh hajtás, az okozott kár megtérítésén kívül minden legelő állattól egy garas büntetéssel jár. A bodnároknak, kovácsoknak magtermő fák kivágásáért, a vargáknak az élő fák meghántolásáért fejenkénti rajtakapásnál 17 garas büntetéspénz követelhető. Akarok becslésére szolgabíró száll ki esküdtjeivel. 114 107 Városi jk. 100. 108 Városi jk.V.321, 736,1V. 15-6. 109 Városi jk., III. 628.,Városi lt. LV /35.LV /31 110 Városi jk. VI. 47, 5, IV. 210. 111 Városi jk.V299. 74, IV.309. „Nemes Soly Zsigmond olajba főtt Szent János napján.mint mint fogadott ünnepeken azokból,hogy aznap a hideg elvette a szőlőket munkáltatott a kálvinista atyafiak botránkozására, ezért a Nagy Templom javára 6 gr-ra büntettetett. " 112 Városi jk, V.462., 220-1. 113 Városi jk, VI. I18,V. 383, 720,111. 120. „Kertmegi és tokai földön senki a mezőre által ne merészeljen járni, hanem annak igaz útján, az Úr dombján elmehet. " 114 Városi jk, IV. 47,111. 358.
