Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2003)

Veidner Tibor: Gyöngyös város gazdaságpolitikája a XVIII. század első felében

gáltatásokkal küzdő Gyöngyös népe nem tudott és ma sem tud a mezőgazdasági fundamentumában intenzíven kibontakozni. Falvaktól szolgáltatott csekély állatállománya idegen pusztákon legel, avagy havasi legelőkön rideg marhatartásban él, ahol téli szállás hiányában tömegesen pusztul.

102 Ilyen állattartás mellett mutatkoznak a félévszázad fordulón az állattenyésztés fejlődő jelei: a földesurak fajbikát, teheneket, lovakat, juhokat hozatnak be, amikor a szórványos juhnyájakban a hosszú gyapjas és racka juhot felváltja a spanyol merinói. A város is tart tenyészállatokat, az elöregedetteket kiselejtezi, újakat a vásárokra küldött szakértőkkel szereztet be: deszkaállással ellátott istállókat épít, abrakhiányban minden rovás után egy-egy seriesre 10-10 kilót ró. Az állatállomány zömét a sertés alkotja, amely közül a kis igényű fekete bakonyit tenyésztették, göbölyöket hizlalnak a nagyúti pusztán, ménesek felett őrködnek a Mátra alján. A juhok bekerített akiokban élnek a városi örökföldeken, amiért báránnyal és sajttal kedveskednek a bíráknak. Egy fejős juhtól fél font sajtot és negyed itce vajhozamot számítottak egy idény alatt.

103 A pásztorkodó állattenyésztés őrei a tehén, ökör, borjú, ménes pásztor és kondás a bojtárokkal egyetemben. A város pásztorainak fizetése a limitáció szerint a tehénpásztoré minden tehéntől 6 poltura, egy fejés, és 21, másfél kenyér, ménespásztoré és kondásé a nyáj létszámához igazodik. Semmilyen rendbeli pásztor gulyás vagy göblyös, nyerges lovat nem tarthat elvesztés terhe mellett. Az eltévedt állatokat befogni szigorúan tilos, az ilyeneket a viceispánhoz be kell szolgáltatni. A kárvallott gazdákat pedig a pásztor levont konvenciójából kártalanítják.

104 VII. Az őstermelés ágai közül az erdei gyűjtögetés és vadászat dívik. A Mátra vadonjait gyakran veri fel harci lárma, mégis sok vadnak a tanyája, amelyek télvíz idején lehúzódanak, meglehetős károkat okozva a gazdaságokban és az állatállományban. „A farkasok által történt sok károk is előfordulván, elvégeztetett, hogy minden porta után egy-egy farkast fogjon, vagy öllyön, minden helyiségh, melyek üldözőjére Taxás Nemes Uraimék is tartoznak menni, a Borit pedigh Perceptor úr kezéhez vigyék, ki is minden bőrért 25 garast fogh fizetni, a kik pedigh megh nem fogják qvottájuk megh szaporíttatik, minden Farkasért egyegy tallért fogh fizetni: hogy pedigh a Farkas ölésnek nagyobb sikere légyen, egyetértvén a Szomszéd Helyek öszve egymással tegyék a Hajtást, s úgy egyikről a másikra hajtván, nem oly könyen rejtheti el magát, a Nemes Vármegye Hadnagyai gongyuk lészen, ezért a szomszéd helyek hírt adni, s bizonyos napot rendelni, melye eccersmind ki menvén a megh írt mód szerént tegyék a hajtást. Nem különben minden Porta után 50 szarka, 50 varjú és 100 verebek vettettek; A megh írt Farkas üldözésben pedigh kemény büntetés alatt egyébféle vadat megh ne öljenek Farkasnál. "

105 Akinek külön vadászó, madarászó erdője, mezője, avagy birtoka nincsen, akár nemes, akár nem, vadászati tilalom alá esik. A püspökség javaiban is tilos a vadászat. A nemes embert első rajtaéréskor minden öltözékétől teljesen megfosztják, és mezítelenül otthagyják, másodszor keményebb büntetést vesz, a parasztot megkötözve Egerbe küldik. Még ezúttal is sok ugyan az orvvadász, s a boltokban a puskapor iránt állandó kereslet mutatkozik.

106 Az állattenyésztés jövedelmezőségének teljességét elejtett vadak húsával igyekeznek így egyoldalúan pótolni, egyben szerencsésen ágyat vetnek a fejlett tímáriparnak is. 102 Városi jk, V.437 103 Városi jk, IV. 368,111 .726.V. 532,Városi U.LIV /18, 41,Városi jk. III. 637,Országos U.N.R.A.F. 198.46 104 Városi jk, III. 744, VI. 39.VI. 42. V. 231, 723, 72 105 Városi jk ,VI. 80. 106 Városi jk, V.37,VI. 48,Városi lt.CCXXII 19.