Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2003)
Veidner Tibor: Gyöngyös város gazdaságpolitikája a XVIII. század első felében
fehér szőlőfajtákat török, rajnai vesszőket ültették, melyeket báró Brüdern telepítette le gyöngyöstarjáni szőlőjébe. Ha nem jön a filoxera vész, Gyöngyös ma egyöntetű tokajhegyaljai márkás borral rendelkezik. A város határában legrégibb szőlők a kertmegi dűlőben voltak. A legjobb szőlőknek a Sárhegy oldalában húzódó Nagy szőlőket tartották, ahol a gyöngyösi kisnemesek földjei feküdtek. Az itteni telepítést nagyobb kedvezményekkel mozdították elő. 1672-ben Almásy István hét évi adómentességet biztosított azoknak, akik a hegy sziklás oldalán új szőlőt telepítettek. 68 A nemesség és a szőlőmíveléshez értő, fáradságot nem kímélő föld népével rajokban telepedik ki, gócot ütve a város és jobbágyfalvak közötti lakosokon, uradalmi kertes tanyarendszert létesít az állati munkaerő jobb kihasználása céljából. Termelési költségei jóval kisebbek, ellátják önmagukat közel erdeikből, vágott szőlőkarókkal, hozadékuk viszont jóval nagyobb, mert állatállományuk miatt nem folytatnak talajerő kihasználást. A szántóés gabonatáblák sávjai közé immár telepes szőlőföldek ékelődnek, váltakozva a töretlen ugarral, fészket rakva közeli falvak ma már féltékenyen feltörő szőlőtermelésének. A céh ágak részéről is erős szőlőmívelési törekvéssel találkozunk anélkül, hogy kisebb nagyobb ellentéteket támasztanának a földmívelő lakosság között. Mivel védszentjeikhez tartozandó oltári földek jövedelmét azoknak fenntartására fordították. Annál gyakoribbak azonban az önmaguk között előforduló földvillongások, melynek elintézésére az egri püspök visitára száll ki. A molnár, ács, asztalos, kovács, szabó, csizmadia, varga céh 30-12-4 kapáló szőlője a kertmegi, pincési földeken: az Úr, Szent István, Szent Tamás céhé ugyancsak a kertmegi, Nyúlmályon és Püspökin, a Szent Miklós céhé a Tokán van. 69 Az egész szőlőhegy határa 3311 kapásra tehető, ebből közrendbeli gazdaembereké 3207, a kúriákon és szabad funduson lakóké 104 kapásnyi - egy kapást két idesben vévé - nem számítva a fejedelmi, nagyobb földesúri és városi fekvőségeket. 70 A XVIII. század vége felé a kincstári és magárigazdasági szőlőföldek a kamara értékben ki nem fejezhető kárára teljes pusztulásnak indultak. A pusztulást nem a időjárás, sem szőlőbetegség, hanem a rossz gazdálkodás okozta. A felügyelők kötelességüket elmulasztották és szemérmetlenül csalták a kincstárt. A vincellérek, kapások, szőlőmunkások is igen drágán, de nem szakszerűen dolgoztak, felügyelet nélkül. Rendes művelésben is hiányosan részesültek a szőlők. Évenként egyszer, de voltak olyanok is, amelyek egyszer sem kaptak karózást, kapálást és kötözést. A rendkívüli munkák - földfogó gödrök, keresztkötésű parti vízfogó remizek készítése, hegyoldali telepítések, stb. még inkább elmaradtak. A jövedelmet alig térítették meg a rájuk fordított kiadásokat. így mentek tönkre a Wesselényi-féle összeesküvés, a Rákóczi felkelés pártütőjének elkobzott javai az országos termelési helyzetképben. 71 A szőlő állandó évi munkáiban Gyöngyösön nem volt fogyatkozás. Szakmunkások dolgoznak, kora tavasszal metszenek, állandóan karóznak. Hárssal vagy kötőfűvel kötöznek, hegyeinek, gyomlálnak, 3-4-szer kapálnak 72 , trágyát, földet hordanak, 73 a víz ellenárkot csinálnak, bújtassál szaporítanak, lankákon telepítenek, 74 munkatorlódás nélkül 68 DEZSÉRI BACHÓ László: id. m. 213. 69 Városi jk. VI. 90-6-7. 70 Városi jk. IV. 320, 236-7. 71 Illéssy János: A kincstár Hegyaljai szőlő gazdálkodása a XVII. század második felében. Magy. Gazd. Tört. Sz. 1900. VII. évf. 1-18. 72 Városi lt. LV/25-28-55. 73 Városi jk. VI. 96. „Szent Kereszt Céhét tartó B. uraknak oltárukhoz a solymosi, tokai écl gyöngyösi promontóriumon van szóllejük, az utóbbit eladták a solymosi szőlő trágyázása miatt. " 74 Városi jk. III. 682.
